Bevezetés -  Mi a szexuális viselkedés?

A kifejezés története, 8

Sigmund Freud (1856-1939), a „pszicho- analízis atyja“ a szex fogalmát igen kiterjedten használta. Egy alapvető életösztön (Eros) kifejeződését látta benne, amely harcol a vele szemben álló halálösztönnel (Thanatos)

Amikor aztán minden „csúnya” szót betiltottak, kellett néhány „elfogadható” kifejezést találni ugyanazokra a fogalmakra. Igy pl. a „szexuális” szó is újabb jelentésekkel gazdagodott, s betöltötte az újonnan keletkezett terminológiai vákuumot. A modern európaiaknak és amerikaiaknak többnyire nem volt más választásuk a „szexuális” szó helyett, ha a korábban eltérően jelölt, különböző jelenségekről beszéltek. Ez a szóhasználat viszont nyilvánvalóan befolyásolta a közvéleményt. Kezdték megszokni, hogy szexuális vonatkozásokat találnak számos olyan viselkedésben, amit azelőtt „tisztának” vagy szexuálisan semlegesnek tartottak. Vagyis a férfiak és nők kezdtek egy igen érzékeny, hiperszexuális attitűdöt kialakítani egymás iránt. A 20. század kezdetén, a pszichoanalizis növekvő befolyása révén a szexualitás fogalma még áthatóbb lett. Már nemcsak a nemzésre és az erotikus élvezetekre vonatkozott, hanem a szeretet és a személyes boldogság igényére is, vagyis magára az „életigenlésre”. Freud és követői csaknem minden emberi tevékenységben felfedezték a szexuális elemet, s ennek megfelelően úgy írták le, mint valami ősi ösztön megnyilvánulását, egy alapvető és erőteljes belső „késztetés” kifejeződését.