Bevezetés -  Mi a szexuális viselkedés?

A kifejezés története, 6

Paolo Mantegazza (1831-1910), olasz orvos és antropologus megírta híres "Szerelmi trilógiáját", vagyis a "Fisiologia dell' amore" (A szerelem fiziológiája, 1872), "Igiene dell' amore" (A szerelem hygiéniája., 1877), és a "Gli amori degli uomini" (Az emberek szerelmei, 1885) köteteit. Ez utóbbinak angol kiadásában a “szerelmei” helyett “szexuális kapcsolat” olvasható.

A 19. század kezdetén a „szexualitás” mint új szakkifejezés megjelent a tudományos értekezésekben. Eleinte ez a szó csak a férfi vagy női nemre utalt. Ám néhány évtizeden belül már a szexuális témák elmélyült vizsgálatára is használták, s végül a szexuális képességeket vagy az erotikus érzések képességét jelentette. Igy a „szexualitás” már jóval többet jelentett a férfi vagy női nemnél, s már nem feltétlenül vonatkozott a férfi - nő kapcsolatra vagy a reprodukcióra. Még a magányos maszturbálás is „szexuális” viselkedést jelenthetett, mint az egyén „szexualitásának” megnyilvánulása.Ezt a fogalmi eltolódást jól illusztrálta e korszak fontos olasz könyvének angol fordítása. Mantegazza tanulmányát a külföldi szexuális szokássokról („Gli amori degli uomini”) így fordították angolra: „The Sexual Relations of Mankind” (Az emberiség szexuális kapcsolatai). Ez a történelmi mozzanat, amikor az „amori”- (szerelmek) a „szexuális kapcsolatok” helyettesítette, a modern szexológiai kutatás kezdetét jelzi. A „szerelem” mint misztikus és nehezen megfogható. Túl homályos, költői és érzelmi dolognak tűnt ahhoz, hogy tudományosan megközelíthető legyen. Helyette megjelent a „szex”, mint gyakorlatibb és semleges, kevésbé zavaros téma, amelyet tisztábban és ellenőrzött módon lehet vizsgálni. A „szerelem” inkább a filozofálásra való, a „szexuális kapcsolatot” lehet vizsgálni és osztályozni.

	Mantegazza "Gli amori degli uomini" könyvének amerikai kiadása