|
Az újkorig egyetlen nyelvben sem jelent meg a "szexuális viselkedés" kifejezés. Sem a Bibliában, sem a Koranban nem használják, de a klasszikus nyugati írók sem ismerték, kezdve Homérosztól Danteig, Shakespeareig, Cervantesig, Voltaireig, és Goetheig. Tény, hogy még maga a "szexuális" szó, amely már több száz éves, de csak fokozatosan nyerte el mai jelentésének sokféleségét. Először nem alkalmazták cselekvésekre vagy érzelmekre, csupán a férfi vagy női nemre utaltak vele.
Persze tudjuk, hogy az ókorban és a középkorban tucatjával, sőt, százával használtak szavakat a női és férfi nemi szervekre és a közösülés aktusára. Tudjuk azt is, hogy beszéltek a termékenységről és a „saját test és vér” újratermeléséről. Pontosan tudták, hogy mit jelent a csókolózás, az ölelkezés vagy a gyengédség. Ismerték az érzéki gyönyört, a testi ingerlést és felizgulást. Büszkén szóltak a szerelemről, vágyról, érzéki gyengédségről, szenvedélyről, minne-ről és amour-ról, Cupidoról és vénuszról. Egyes férfiak és nők élvezték a „piszkos beszédet”, vagy a szemérmetlen képeket, szobrokat vagy látványokat. Egyesek szívesen mutogatták meztelen testüket vagy figyelték mások meztelenségét. Mások igyekeztek elfojtani a „buja vágyaikat”, s undorral beszéltek a bujaságról, felelőtlenségről, élvezkedésről és az ördögi kísértésekről. Ugyanakkor dícsérték a tisztaságot, mértékletességet, tartózkodást, ártatlanságot és a szüzességet. Elítélték viszont a tisztátalanságot, az ocsmányságokat, az istentelen bűnöket és a természet-ellenes vétkeket. Vagyis távoli őseink mindezt még nem összegezték a „szexuális viselkedés” tisztán leíró, erkölcsileg semleges szakkifejezésével.
|
