Bevezetés -  Mi a szexuális viselkedés?

A kifejezés története, 7

Richard von Krafft-Ebing (1840-1902), osztrák pszichiáter, megírta a „Psychopathia Sexualis“ (Szexuális elmebaj) c. könyvét 1886-ban. Ebben a szokatlan szexuális viselkedés eseteit az elmabaj tüneteiként írta le. Néhány ilyen viselkedés a “szadizmus”, a “masochizmus” és “erotikus pedofilia”.

A 19. század vége felé a férfi és női „szexualitás” sokféle megnyilvánulása a tudományos kutatás tárgya lett. Sőt, kezdték mindenütt észrevenni a „szexet”. Azonban ugyanakkor az is kiderült, hogy szókincsük igen szegényes az érzéki vagy erotikus témák kifejezésére. A nemi szervek, a testi funkciók és a szeretkezés középkori angol, francia, spanyol, olasz és német szavainak rendkívüli változatosságát fokozatosan felváltotta néhány zavaros eufemizmus és néhány érthetetlen görög és latin kifejezés. A sokféle köznyelvi megnevezést mint „vulgárisat” és „illetlent” betiltották. Ekkotiban publikálta Krafft-Ebing a „Psychopathia Sexualis” című tanulmányát németül, s az „elfogadható” tárgyalási mód annyira uralkodóvá vált, a közvélemény pedig annyira érzékeny lett, hogy senki sem mert nyiltan beszélni a „szexről”. Ugyanis nemcsak a könyv címét, hanem sok fontos oldalát is latinul írta, így az átlagolvasók nem értették és nem is vitatták-.