|
|
Az emberi szexuális viselkedés komplexitásának és a születéstől az öregkorig tartó fejlődésének megértése érdekében a kutatók különböző modelleket és paradigmákat (görögül paradeigma = minta) használtak. Például folyamatát egy körhöz hasonlították, vagy emelkedő, majd hanyatló görbének tartották. Néhányan úgy is tekintették, mint bizonyos rész-ösztönök kibontakozását és egybeolvadását, vagy mint egy átfogó ösztönkésztetés megnyilvánulását. Újabban valaki úgy magyarázta, mint egy szkript, vagy szkriptek kombinációjának kifejeződését, amit a társadalom hoz létre, az egyén pedig elsajátítja. Az ilyen modellek hasznosak, mint intellektuális eszközök, amelyek segítenek megérteni a valóságot, bár nem azonosak a valósággal. A modellek készítése és használata révén összehasonlításokat tehetünk, s ezek segítenek megérteni a másként érthetetlent. Ám ugyanezért elvetjük a modelleket, ha már nem szolgálják ezt a célt. Ha kiderül róluk, hogy nem felelnek meg, akkor jobb modellekkel helyettesítjük azokat, amelyek a megértés mélyebb szintjét eredményezik. A tudományban ezt paradigma-váltásnak nevezik. Ilyen váltások mindig előfordultak, s ma is jellemzik a tudomány fejlődését.
(Részletesebben lásd Thomas S. Kuhn „A tudományos forradalmak szerkezete” (1962) c. könyvében.)
Ebben a kurzusban az emberi szexuális fejlődésnek olyan leírását adjuk, amelyről pontosan tudjuk, hogy nem lehet végleges. A jövőben valószínűleg továbbfejlesztik, kijavírják vagy más leírásokkal helyettesítik, az újabb és igen eltérő modellek alapján. Itt csak azt tehetjük, hogy összegezzük a ma létező szexológiai konszenzust.
|
