A szexuális viselkedés változatai

Két példa: 2. Szadomazochizmus

Két híres író Richard von Krafft-Ebing osztrák pszichiáter eseteket gyűjtött az általa „szexuális pszichopatológiá”-knak nevezett jelenségekhez. Két híres író nevét hazsnálta fel kettő karakterizálásához: Szadizmus és Mazochizmus. (Balra) Donatien Alphonse Francois Sade (1740-1814), azaz De Sade márki, a francia arisztokrata, szándékosan írt botrányos regényeket, amelyekben az erényt büntették, a gonoszságot jutalmazták. A cselekmény obszcenitása és a karakterek kegyetlensége révén igyekezte megcáfolni kortársainak azon „megvilágosodott” nézetét, miszerint az emberi lények „természetüknél fogva jók”. (Jobbra) Leopold von Sacher-Masoch (1836-1895) osztrák író néhány írásában feltárta domináns nők iránt érzett rajongását, például a „Venus im Pelz”-ben (Bundás Vénusz, 1870). Krafft-Ebing címkézése nem mulattatta.

A „szadomazochizmus” kollektív fogalma a szexuális szadizmus és mazochizmus egymásban tükröződő jelenségére utal. A szadizmus lényege a szexuális partner uralma, a mazochizmusé a szexuális partnernek való alávetettség. A múltban nem mindig értették meg, hogy e jelenségek ugyanannak két oldalát képezik, s hogy a szadista és a mazochista közti kapcsolat nem mindig az, aminek első pillantásra tűnik. Paradox dologról van szó. Alkalmasint a szadomazochista pár akár szerepet is cserélhet: egyazon személy bizonyos szexuális együttlétekkor a szadistát, azaz a domináns szerepet, más együttlétekkor a mazochistát, azaz a szubmisszív szerepet játszhatja.Mielőtt belemennénk az igen összetett jelenség részleteibe, hasznos lehet a következő történelmi vázlat áttekintése: