A szexuális viselkedés változatai

Két példa: 2. Szadomazochizmus

Történelmi háttér: Kegyetlenség és szadizmus

Két kortárs: Az egyik kegyetlen, a másik szadisztikus Ezen két figura segítségével illusztrálhatjuk a kegyetlenség és a szadizmus közti különbséget. Mindkét férfi szörnyűséges és atipikus volt a maga módján. Az egyik nyilvánossá tett kegyetlenségét használta arra, hogy félelmet gerjesszen hazájában és külföldön; a másik a magánéletben gyakorolta szadizmusát saját szexuális kielégülése végett. (Balra) III. Vlad Tepes (a ’Tepes’ vagy angolul Impaler a karóba húzásra mint általa „kedvelt” kivégzési módra utal), azaz Drakula (1431-1476) nem vámpír volt, hanem Erdély (ma: Románia része) uralkodója. Hírhedt volt kegyetlenségéről és valós vagy vélt ellenségeinek tömeges kivégzéseiről, amelyek során azokat kihegyezett farudakra (karóba) húzták. Mindazonáltal, tudásunk szerint nem volt szadista. (Jobbra) Gilles de Montmorency-Laval, Baron de Rais, azaz „Kékszakáll” (1404-1440) Jeanne D’Arc katonatársa volt és a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa. Gyermekek - főleg kisfiúk - tucatjait rabolta el, hogy kastélyában megkínozza és megölje őket. Végül elfogták, bíróság elé állították, majd felakasztották. Bűntettei egyértelműen szadisztikus természetűek voltak és Sade márki néhány írásának modelljéül is szolgáltak. De Rais szintén modellje lett a Kékszakáll legendának, amelyben a lovag minden feleségét megölte nem sokkal esküvőjük után.

A történelem számos példával szolgál kegyetlen és vérszomjas uralkodókból, Caligula római császártól kezdve Rettegett Iván orosz cáron át Drakuláig, avagy más néven Vlad Tepes-ig. kegyetlenségüknek azonban semmi köze nincs az itt tárgyalt szadizmushoz. Ugyanez igaz a múlt hivatalos kínzóira, akik vallomást próbáltak kicsikarni a vádlottakból. Ők egyszerűen a legális rendszer végrehajtói voltak, melynek integráns részét képezte a kínzás. Még a náci koncentrációs táborok őrei is a szabályzatnak megfelelően csak „tették a dolgukat”, ami nem nyújtott számukra erotikus élvezetet. Az előzőekben felhozott példák mindegyike esetében világos a kegyetlenség, ám a szadizmus kétséges.
A kegyetlenség és a szadizmus két különböző dolog. Egy viselkedés csak akkor szadisztikus, amennyiben szexuális izgalmat vált ki vagy erősít meg. A szadizmus összeköthető a kegyetlenséggel és erőszakkal, ám a legtöbb esetben erről nincs szó. Az ún. kéjgyilkosok mindig is ritkán fordultak elő. Az olyan látványos esetek, mint amilyen például Gilles de Rais-é, időről időre megrémítik a közvéleményt és a szadisztikus viselkedés általános képét formálják, de az ilyen esetek félrevezetőek. A legtöbb szadista beleegyező, szubmisszív partnert keres magának. Ez valamilyen fájdalom okozását foglalhatja magában, de többnyire verbális szidalmakat, szerepjátékokat és a szabad mozgás akadályozását („kikötözés”) jelenti. Az ilyen jellegű szadomazochisztikus kontaktus beleegyező szexuális partnerek közt gyakoribb, mint azt korábban hitték. Az utóbbi néhány évtizedben egyre inkább nyílttá vált a nyugati országokban, és az internet által egyre ismertebbé válik szerte a világon.