|
|
|
|
Alfred Binet
(1857- 1911) francia orvos és pszichologus, az intelligencia tesztek (IQ Teszt) uttörője. Ő vezette be az „erogén zónák“ és az “erotikus fetisizmus” fogalmát is. „Le fétichisme dans l’amour” (Fetisizmus a szerelemben”) c. dolgozata 1882-ben jelent meg.
|
|
|
A “fétis” szó (portug.: feitico, lat.: factitius= artefakt) eredetileg egy tiszteletre méltó tárgyat, egy bálványt, varázserejű vallásis dolgot jelent. Sok primitiv társadalomban imádták, sőt, imádják az ilyen fétiseket.
Az emberi szexuális viselkedés vonatkozásában a fogalom bármire utalhat - egy tárgyra, testrészre vagy tevékenységre - ha szexuálisan izgatólag hat valakire. Ám jegyezzük meg: ezt az izgalmat nem a személy egésze, hanem annak egy része, vagy egy hozzá tartozó tárgy, bármilyen tárgy, vagy egy olyan tevékenység váltja ki, amelynek erotikus jelentősége van a “fetisiszta” számára. Vagyis: a “szexuális fetisizmus” fogalma testrészek, tárgyak vagy sajátos tevékenységek iránti erotikus elbűvöltségre utal, ellentétben a szexuális partner egész személyiségével.
Valamilyen korlátolt fetisizmus azonban nagyon elterjedt. Időnként szinte mindenki megőriz és fontosnak tart egy szerelmes leveket, egy fényképet, zsebkendőt, virágot, hajtincset, egy ruhadarabot és hasonlókat, amelyek felidézik az egykori kedves emlékét. Sőt, néha az ilyen tárgyak akár szexuálisan izgatóak is lehetnek. Ám az ilyen kis epizódok jelentéktelenek, ha “komoly” fetisizmusról van szó. Komollyá akkor válik, ha a fetisiszta viselkedés kizárólagos és kényszeres jellegű lesz, s megzavarja vagy tönkreteszi a kedvező, kölcsönösen kielégítő kapcsolatot egy szexuális partnerrel. Ám még ilyenkor is a körülményekről függ, hogy egy terapeuta vagy bárki más megpróbálja megváltoztatni azt (pl. lásd itt.)
Vagyis, amikor szexuális fetisizmusról beszélünk, mindig szociális kontextusokról és fokozatokról van szó. Hiszen minden partner másként reagál a különböző szexuális kényszerekre és egyeseket akár könnyen tolerálhat is, különösen, ha azok valahogy találkoznak a saját kedvteléseivel. Ezért nyilvánvaló, hogy még a “komoly” szexuális fetisizmus sem mindig problematikus. Ameddig egy párnak ez nem okoz problémát, addig alig indokolt, hogy egy kívülálló elítélje viselkedésüket. Még az is megkérdőjelezhető, hogy hasznos-e az ilyen eseteket “fetisizmusnak” tartani.
|
