|
|
|
->Tartalom |
|
|
|
|
|
-> Gyermekek |
|
|
|
Az ember szexuális fejlődésének régi és új modelljei
Néha még szexológus körökben is arról hallani, hogy „szexualitás az életcildusban“. Mint köztudott, a születéssel, növekedésseI, hanyatlással, halálIal és újjászületésseI kapcsolatos ciklikus elképzelések igen régiek, és szinte minden kultúrában megtalálhatók. Egyesek még a Iélekvándorlásban is hisznek, vagyis abban, hogy az egyén halála után egy más testben, akár egy állat testében is új életet kezd, hogy aztán újabb halála után ismét más alakban keljen életre, s ez igy megy tovább „a lét végtelen láncolatában“. Modem nyugati világunkban azonban már nem hiszünk ilyesmiben. Egyáltalán, a modern tudomány arra tanít, hogy az élet ciklikus felfogása legfeljebb a fajtákra, vagy a valahogy összeállt csoportokra érvényes, de sohasem az egyénekre. Sőt, tulajdonképpen a fajtákra sem évényes, minthogy egyértelműen ellentmondanak az evolúció gondolatának. Tehát az egyes férfiakra és nőkre vonatkozóan életciklusról beszélni valójában értelmetlenség. Hiszen éppen az egyszeriség és visszahozhatatlanság adja az egyéni emberi élet jelentőségét. Az emberi élet iránti tiszteletünk éppen azon alapul, hogy ha egyszer elmúlik, már nem tér vissza, vagyis éppenséggel nern ciklikus. S ez az élet minden pillanatára is érvényes. Ahogy már Sigmund Freud megjegyezte, minden földi szépség legnagyobb hatása is éppen a mulandóságában rejlik. Ha tehát az emberi életre és szexualtásra gondoIunk, akkor ugyan van értelme születésről vagy kezdetrő1, növekedésröl vagy fejlődésről, érettségről, öregedésről, gyengülésről és visszafejlődésről, halálról és végről beszélni, ám ezek a fogalrnak nem ciklusról szólnak, hanem legfeljebb egy emelkedő s aztán ismét visszaeső görbéről. S ez a görbe is csak akkor adódik, ha a szükebb értelemben vett testi erőt vagy szexuális teljesitőképességet választjuk egyetlen kritériumnak. Egy másik kritérium, például a szeretetképesség, koinmunikáció-képesség vagy a boldogságra való képesség alakulása egészen más görbével irható le, esetleg állandóan emelkedővel, amelynél csak a halál hoz hirtelen visszaesést. De milyen kritériumok szerint értékeljük az emberi szexualitást? Milyen kritériumok játszottak egyáltalán szerepet a „szexualitás“ fogalmának kialakulásában? Goethe és Schiller még nem ismerték ezt a fogalmat. Igy hát a „szexuális ösztönről“, „szexuális viselkedésről“, „szexuális nevelésről“, „szexuálterápiáröl“, „szexológiáró1“, „hetero- és homoszexualitásról“ vagy a „biszexualitásról“ sem tudtak semmit. Annak idején még csak szerelemről, szenvedélyről, vágyról, gyengédségről. kéjről, gerjedelemről, vonzódásról, Eroszról beszéltek, s ettől elkülönitve nemzésről, szaporodásról vagy gyermekáldásról. Megint csak ettől függetlenül beszéltek tisztátlanságról, bűnről, önfertőzésről, szodórniáról és fajtalanságról. S végül beszéltek a férfi és nő közti különbségről, a férfierőről és az „örök nőiségről“. De nem volt egy olyan szó, amely mindezeket a tapasztalatokat egy nézőpontböl összefogta volna. Ezt az összefoglalást csak egy üj szó, a „szexualitás“ tette lehetővé, s rövidesen ki is kényszerftette. Ezt a szót a késői 19. század és az iparosodott nyugat alkotta, s a 20. szézadban a keleti és déli, eimaradott agrár országokba is kezd behatolni, s a televizió, az AIDS-megelőző intézmények és más, nyugati létesitmények réven ott is elkezdi alakitani a gondolkozást. Nem kellene azonban azt hinnünk, hogy a mi mai fogalmaink szilárdan és „valódian“ tükrözik az éppoly valódi, változatlan valóságot. Inkább az a helvzet, hogv minden vaióságot, amit e fogalmakkal észlelünk, épp ezek teremtenek, s a valóság úgy váitozik, ahogy e fogalmak változnak. Más szavakkal: minden, a „szexualitás“ szóbóI levezetett fogalom ideologikus, s ha azokat az „objektivnak“ tartott összefüggéseket vizsgáljuk, arniket jeIölnek, úgv mindenekelőtt saját gondolkozásmódunkat vizsgáljuk. Gondolkozásunk viszonya a látszólag töie függetlenül Iétező dolgokhoz nagyon problematikus. A tudós attól tudös, hogy tudatában van ennek. Az ideoiógiakritika mint önkritika tehát kezdete és tuiajdonképpeni alapja minden szexológiai tudománynak. Remélem, ezzel a néhány felületes megjegyzéssel legalábbis jeleztem, miben áll.a biztos szexuális ismeretek elérésének fő nehézsége. Ami könnyebben elérhető:, használható megállapitások az anatómiai adottságokrói és fizioiógiai folyamatokról, bizonyos konkrét viselkedésmódokról, érzésekről, amelyek az ilyen viselkedést kfsérik vagy kiváltják, az egyének vagy csoportok ismereteiről egyes jól körülhatárolt témakörökben. S itt nem valami örök igazságról van szó, hanem egyszerűen gyakorlati dolgokról, olyan ismeretekről, amiket a nevelők, tanácsadók, terapeuták, szociális munkások és jogászok alkahnazhatnak. Igaz ugyan, hogy ilyen ismeretek szerzése is komoly nehézségekbe ütközik a hiányzó pénzügyi támogatás, az egyetemek általi elhanyagolás, sőt, akadályoztatás, vagy a kollégák hiányzó együttműködési készsége stb. miatt, s ezért szakismereteink felszini vagy külsődleges okokból nagyrészt töredékesek. Ez a szakismeret azonban nem olyan alapvetően kérdéses, mmt az az általánosabb tudás, amiről bevezetésként szóltam. Amig szerényen a pragmatizmus síkján maradunk, addig viszonylag biztos talaj van a lábunk alatt. E szerény, „egyszerű‘ tudás értelmében mindenesetre tehetünk néhány ideiglenes megállapitást az egyéni szexuális fejlődésről. Ennek során nem nagyon firtatjuk, hogy tulajdonképpen mi is az a „szexuális“ hanem úgy teszünk, mintha tudnánk, s mintha nem lennének ekörül kontroverziák. Egy alsó szinten, vagyis mintegy a tudomány épületének bejárati szintjén mozgunk, s ott is csak a padló kétdimenzionális mintázatát figyeljük. Más dimenziókkal és a magasabb szintekkel tehát tudatosan nem foglakozunk. S még egy szót az óvatosságról: ha valaki olyan általánosságban beszél az emberről, mint én itt, úgy fennáll a veszélye annak, hogy egyfajta „normálembert“, egy statisztikai vagy erkölcsi átlagembert veszünk mércének, s ezen az alapon aztán valamiféle „normális fejlődést“ szuggerálunk, .amitöl lehetőleg senkinek sem szabad eltérnie. Tőlem azonban senmi sem áll ennél távolabb, ahogyan ez nemsokára kiderül.
|
|
|
 |
