Fiatalok

A kulturális környezet jelentősége a szexualitás számára még világosabbá válik a serdülőkor kezdetével, amely a mi nyugati ipari társadalmainkban az ifjúkor hosszü és gyakran nyomorúságos periódusát vezeti be.

A legtöbb „természeti nép“, és az antikvitás és középkor idején a mi nyugati kultüránk sem ismert ilyen periódust. Ehelyett a nemileg épp megérett fiükat és lányokat különböző pubertásritusokkal egyszerűen felnőtté nyilvánitották, aminek nyomai néhány vallási szokásunkban, (mint pl. a bár-micvó, a bérmálás vagy a konfirmáció) még fellelhetők. Ezek a ceremóniák jelzik a közösség teljes értékő tagjává válást, s 13—14 éves korban kerül rájuk sor.

Az emberi történelem legnagyobb részében ez az életkor egyben az elismert szexuális aktivitás kezdetét is jelentette, legalábbis a fiúk számára. Ennek nem kellett feltétlenül a házasságban történnie, hanem vagy azonos neműekkel, vagy pedig a prostittuált igenybe vételével. Mindenesetre néhány év mülva elvárták a házasságkötést, s a patriarchális társadalmakban igencsak „óvott“ lányoknak is ritkán kellett sokáig várni a szexuális kapcsolatra.

Georg Christoph Lichtenberg mint göttingai egyetemi professzor még nyfltan együtt élt egy 13 éves lánnyal. Ma ott ugyanezért a gyermekkel való szexuális visszaélés miatt elftélnék, nem is szölva Lorenzo da Pontoról, aki Mozart „Cosi fan tutte“ librettójának írása közben inspiráció céljából rendszeresen nemi életet élt háziasszonyának 15 éves lányával, s erről emlékirataiban büszken be is számol.

Számunkra ezek ma botrányos, kizsákmányoló viszonylatok, minthogy a 16 éven aluli fiatalok nálunk szexuálisan kiskorúnak számftanak, vagyis per definitionem képtelenek a szexuális önmeghatározásra. Jogászi szöhasználattal éIve, ők még „védett korban“ vannak. De 16 évesen sem számitanak felnőttnek, mert az ifjükort ma 5—10 évre kitoltuk, s egyébként is igen érzékenyek vagyunk a szexuális partnerek nagy korkülönbsége iránt. Ma ugyan az első menstruáciö 8—12 éves korban, az első magömlés pedig 12—14 éves korban következik be, mégis hosszü út vezet a hivatalos felnőttkorig. Hát igen, ha meggondoljuk, hogy az egyetemi hallgatóknak gyakran további 8—10 évre van szükségük, amig minden vizsgát Ietesznek, minden szükséges cfmet megszereznek és saját lábukra álllhatnak, ügy az iljúkor gyakran 15 évig, vagy még tovább tart.

Ráadásul az ifjúkor nem biológiai, hanem kulturális fogalom. Biológiailag a lányok és fiúk legtöbbször már 14 évesen nemi érettek, tehát nemzésre képesek. Ez azonban mai társadalmunkban semmiképpen sem jelenti azt, hogy szellemileg és szociálisan is érettek a szülővé válásra. Ellenkezőleg, a fölgyorsított pubertás és a természetellenesen hosszú ifjúkor a fiatalok pszichológiai fejlődését is meglassította, ügyhogy majdnem az ifjúság fokozódó szellemi infantilizálódásáról beszélhetünk, mivel egyre hosszabban tartják őket kiskorúnak, miközben testileg egyre gyorsabban fejlődnek. Itt van az oka a mai ifjúság óriási pszichológiai, szociális és különösen szexuális problémáinak.

Ezek a problémák ma a világ más részeiben, például Délkelet-Ázsiában még súlyosabbak, mint nálunk. Kínában, Koreában, Japánban, Indonéziában, Malaysiában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken is gyorsabban serdülnek, a házasodási életkor viszont emelkedik. Ugyanakkor a fiatalok aránya drámaian nő az összIakosságon beIül. S ráadásu1 eközben még a hagyományos, szociális kontrollminták is összeomlanak. A vallás és a hagyományos erkölcs ezekben az országokban is elveszti befolyását, miközben a nyugati példaképek egyre jobban előre törnek, s mindez egy olyan időpontban történik, amikor az AIDS is ijesztő gyorsasággal terjed. Következésképpen robbanásveszélyes helyzet áll elő, s ezek az országok ezért egyre inkább érdekeltek az értelmes szexuális nevelésben. Kérdezzük meg magunktól öszintén, hogy tudunk-e nekik ebben segfteni.

De térjünk vissza a saját társadalmunkhoz: ismét csak eltekinthetek itt a serdülőkori testi fejlődés ismert részIeteinek felsorolásától, s a fiük és lányok nemi érésének időbeli eltéréseiről sem kelI semmit mondanom. EheIyett szeretnék rögtön az ifjúkori szkriptezés igen bonyoluIt folyamataira utalni.

Az ifjúkor úgyszólván a „klasszikus“ periódusa a szexuális és egyéb, szociális vonatkozású szkript-konfúziónak. A nemi szerepszkriptezés szexuális értelme most kezd kiderülni, vagyis a férfias és nőies közötti anatómiai es viselkedésbeli különbségek erotikus minőséget nyernek. Ehhez járulnak egyéb, meghökkentő saját megállapftások a világról. A kezdődő leválás a szülőkről, különválás a testvérektől, ébredező bizalmatlanság az egyházzal, az iskolával és az állammal szemben, lázadozás s szabadság korlátozása eilen, szerelembe esés és ügyetlenség a kivánt partner megszölftásánál, hiányzó tapasztalat egyáltalán az emberi érintkezésben — mindez megneheziti a fiataloknak, hogy értelmesen tudjanak választani a kfnálkozö számtalan szexuális szkript között. Ehhez jön még a félelem a nem kivánt terhességtől, s néhány éve az AIDS-tő1.

A szkriptezést persze nem egyenes vonalúnak és kvázi-automatikusnak kelI elképzelni. Egyes fiatalok csaknem minden, nekik ajánlott szexuális szkriptet eiutasftanak, mert azok nem illenek az egyéniségükhöz. Ha például egy adott környezetben az azonos nemüek iránti vágyat nemlétezőként kezelik, vagy betiltják, úgy ez az ilyen vágyakat érző fiataloknál komoly hiányérzetet és általános tiltakozást idézhet elő. Mindenekelőtt azonban az érte]mes, azonos jellegű szkriptek hiánya szociáiis tanácstalansághoz és egyfajta erkölcsi anómiához vezet, ami aztán az élet más területeire is átterjedhet.

Az bizonyos, hogy ebben a fázisban a hasonló korúak által ajánlott szkripteket nagyobb bizalommal fogadják és előnyben részesítik, sőt, néha kritika nélkül átveszik. Ám a tömegkommunikációs eszközöknek és a mindenkori pop-kultürának is igen nagy a befolyása. Ez nem jeienti azt, hogy pl. a szülői ház, vagy az iskoIa nem járul hozzá a szkriptezéshez, ám ritkán állnak olyan vitathatatlanul az előtérben, ahogyan szeretnék. Hatásuk így gyakran csak indirekt.

Hogy sok fiatal mennyire meg nem értettnek érzi magát, az kitünik pl. egy fiatal amatőr-szexológus, Jörg Tremmel vitairatából, ameiy „Sweet Little Sixteen — az ifjúság és az új nemi erkölcs“ cimmel jelent meg (Fischer Taschenbuch, 1994) és „értelmes nemi erkölcsöt“ és a szabad szexuális megnyi1vánulás jogát követeli bármely életkorban. Véleménye szerint ezzel sok probléma eitünne: „Az alkoholizálás, drogfogyasztás és öngyilkosság triásza ugyanolyan mértékben veszitene jelentőségéből, amilyen mértékben a szexuális frusztráció is eltűnik.“ (248. old.)

A jövő frusztrációmentes társadalmában szerinte épp olyan idillikus viszonyok uralkodnának, mint a húszas évekbeli Trobriand-sziget Iakóinál, ahol még a homoszexualitás is háttérbe szorult a korán lehetővé tett heteroszexuális élmények miatt. Ezek és a többi tézisei egyrészt bájos ifjúkori naivitásról tanuskodnak, másrészt emlékeztetnek a régebbi, forradalmi elképzelésekre, amelyekkel már a szociálutopisták Fourier-tó1 Reichig hajótörést szenvedtek. Látszólag tudományosan megalapozott véleménye a homoszexualitásról azt is mutatja, hogy a szerző a megfelelő szakirodalxnat sem nem érti, sem kritikailag értékelni nem tudja.

Itt is csak azért emlitem ezt az irást, hogy rámutassak a szexualitással kapcsolatos ifjonti és felnőtt gondolkozás közötti szakadékra. A fiatalok ugyan helyesen állapftják meg, hogy az uralkodó szexuális ideológia körül valami nem stimmel, és hogy saját boldogságuk érdekében saját útjukat kell keresni. Tévednek azonban annak feltételezésében, hogy a modern értékpluralizmust és a belőle következő szkript-konfúziót az „értelem“ révén, az idealisztikus felhivások, vagy más, globális intézkedések révén meg lehet szüntetni. Nincs oiyan út, ameiyen meg lehetne kerülni a saját értéktalálás feladatát az objektiv ellentmondások társadalmában; nem lehet „kiugrani a történelemből“.

Illusztrációként egy példa: Mintegy 250 év öta, az éIet polgáriasodásával a nyugati ipari országokban kialakult egy olyan kulturális szkript, amely a szexet, a szerelmet, a házasságot összetartozónak tartja. Eleinte ez csak a polgárlányokra volt érvényes, de végül a fiúkra is kiterjesztették. Ma kevesen tudják, hogy ez a hármas egység az emberiség történetének iegnagyobb részében nem volt érvényes. Ismerjük az antik görög mondást, hogy a férfi felesége a gyermeknemzésre való, a hetérák a szexre, az ephéboszok (fiataiemberek) pedig a szerelemre. De a szerelmet a keresztény, paraszti középkorban sem tekintették a házasság előfeltételének. Sokkal inkább számitott az, hogy a gazdaságot vagy a kézmüves mühelyt egy ökonómiailag racionális házasság révén gyarapitani lehessen. Még világosabb az ügy az arisztokráciánál. Itt a házasságkötéseket teljesen alá kellett rendelni a dinasztikus vagy egyéb politikai érdekeknek. Ezért engedték meg a fejedelmeknek, hogy szeretőket tartsanak. Am ezeket is csak addig türték meg, amig a házasságot, s ezzel a dinasztikus öröklést nem veszéiyeztették. Vagyis a szenvedélyes szerelmet a legalsóbb rétegekben éppúgy, mint a legfelsőkben inkább fenyegetőnek találták a családrendszerre nézve. Sok klasszikus dráma, s még a 19. század nagypolgári regényei és operái is erről tanúskodnak. Sőt, maga a polgárság is, ameIy a szerelmi házasságot propagálta, mindig tudatában volt annak, hogy az házasságtöréshez is vezethet, propagandája ezért mindig ambivelens maradt.

Ha mármost a mai nyugati fiatalok a házasság előtt és házassági szándék nélkül is szexuális kapcsolatokat keresnek, úgy sokan közülük, különösen a lányok, ragaszkodnak a szex és szerelem szoros kapcsolatához. Szerintük csak a szerelem Iehet bármeiy szexuális kapcsolat magyarázata és igazolása. Hogy valöjában mi a szereIem, azt megint csak a különböző kulturális szkriptek közvetitik, amelyek a rajongástól kezdve a futö vonzalmon át a végzetes szenvedélyig sok mindent tartalmazhatnak. Itt azonban a fiúk és iányok számára eltérő szkriptezés jelentkezik. A fiúk ugyan éppügy hihetnek a szerelemben, de ők gyakran a „tiszta szex“ jogát is elismerik. Abban viszont általában egyetértenek a lányokkai, hogy a szereIem eIőfetétele — néha egyetlen elöfeItétele — a házasságnak. Gyakran azonban elfelejtik, hogy a szerelem és az erotikus vonzalom nagyon is megbizhatatlan garanciái egy jó életközösségnek. Ha, ahogy mondják, a szerelem vakká tesz, úgy legfőképpen a házasság vaiódi stabilizáló tényezőivel szemben tesz azzá. Ezért növekednek a válási ráták is.

Röviden szólva: a mai általánosan érvényes szkriptezés, amely a szerelem, szex és házasság egységét hirdeti, sokakat, akik feltétel nélkü1 elfogadják, későbbi csaiódásokra programoz, s ezen az „értelmes szexuális erkölcs“ sem segit. A tapasztalatilag megalapozott értelem itt legfeljebb különböző ellenszkripteket kinálhatna, ám az ifjúság elánja gyakran éppen abban áll, hogy nem hallgatnak a tapasztaltabb idősekre. Azon kivül olyan, társadalmilag széles körüen elfogadott, szinte lenyűgözö szkriptezésről van szó, amelyen épp ezért rendszerint a fiatalok sem tudnak felülemelkedni.

Fz nem jelenti azt, hogy a szkriptet minden fiatal de facto mindig elfogadja, hiszen látják, hogy sok felnőtt nem cselekszik így, a nagyhangú bizonygatások eflenére. De mint kulturális ideál, még mindig játszik bizonyos szerepet.

Érdekes lenne most kitérni még egyenként az olyan, ifjúsági rekIám-rituáiékra, mint a barátságformák, vagy a nemi kapcsolatok formái, a védekezési stratégiák stb., amelyek természetesen egytől egyig kulturális szkriptezések. Ezek helyett azonban néhány olyan megállapitásra utalok, amelyek valószfnűleg inkább biológiai, mint szociális okokra vezethetők vissza, éspedig a férfi és női szexuális reagálás fejlődésének küilönbségeire. A „szexuális reakciö“ (angolul: sexual response) modern kifejezése már önmagában is mutatja, mennyire eltávolodtunk a szexoiógiában a nemi ösztön régi fogaimától. Hiszen itt már nem beIülről hajt bennünket valami, hanern ellenkezőleg, különböző külső ingerekre reagálunk. A szexualitást most már nem ösztönként, forrásként vagy spontán, belső erőként fogjuk fel, hanem mint a megfelelő ingerekre valö reagálás képességét, mint reakciö- és interakció-potenciált. Ennek megfelelően az emberi szexuáljs viselkedésben három fő vonalat igyekszünk megkülönböztetni:

1. A szexuális képességet, vagyis amit egy ember tenni lud,

         2. a szexuá1is motivációt, vagyis amit tenni szeretne,

3. a szexuális teljesitrnényt, vagyis amit tényIegesen tesz

A szexuális képesség (tehát a szexuális felizgulás és kielégüIés képessége) az ember általános testi állapotától, különösen az ideg- és izomrendszerétől függ. Ez a képesség egyénenként igen különböző, s ugyanannál az embernél sem marad változatian. Igy péIdául gyermekként, ifjúként és öregemberként igen különböző szexuális képességekkel rendelkezhet. Témánkkal kapcsolatban ez azt jelenti, hogy a kisgyermekeknél általában csak az eIsö két életévben fejiödik ki fokozatosan a szexuális képesség. A pubertás viszont a fiüknál igen gyorsan a szexuális képesség teljes kibontakozását eredményezi, ami aztán folyamatosan gyengül. A lányoknál ezzel szemben ez a kibontakozás általában nem olyan gyors, ígv sok nő csak a 30. életéve körül éri ei szexuális képességének maximumát.

A szexuális motiváció (tehát a szexuális aktivitás igénye) függhet bizonyos hormonok meglététől a testben, ámde messzemenően pszichikus hatások befoiyása alatt is áll. A szociális kondicionálás, illetve szkriptezés és az adott helyzet sajátos körülményei döntő szerepet játszanak. A szexuális rnotiváció egyénenként különböző, s ueyanannál a személynél sem állandó. Ennek alkalmazása témánkra nyilvánvaió. A tizenévesek szexuális motivációja jöval magasabb, mint a gyermekeké, nemcsak a magasabb hormonszint miatt, hanem a környezetük miatt is, amely számukra — eltérően a gyermekektől — a szexuális aktivitás fontosságát szuggeráija.

A szexuális teljesitmény (tehát a nemi aktivitás tényieges xnértéke) nemcsak testi és lelki tényezöktől függ, hanem mindenekelött az alkalomtól. Mértékének felső szintjét természetesen a szexuális képesség határolja be.

Nyilvánvaló, hogy a szexuális képesség, a motiváciö és teljesftmény nincs mindig összhangban. Csak kevesen jutnak olyan helyzetbe, hogy mindazt megtehessék, amit tudnak és szeretnének. Például egy magas szexuális teljesitmény együtt járhat egy csekély szexuális motivációval. Ráadásul ez pusztán pénzügyi jellegű lehet, mint a prostituáltaknál. De lehet szociális jellegű is, mint pl. egy valójában prüd, anorgasztikus asszonynál, aki a ferjét nem akarja elvesziteni.

A csekély szexuális motiváció együtt járhat egy kiemelkedő szexuális képességgel is, amit azonban különböző okokböl nem használnak fel. Ez nem ritka olyan nöknél, akiknek évekig „sejtelmük sincs arról“, s egyszerűen nem tudják, milyen nagy szexuális potenciállal rendelkeznek. Csak egy ügyes szeretővel valö találkozás ébreszti fel ezt a potenciált, s ez után a korábban fejletlen motiváció is „fel tud zárkózni“. Másrészt az is előfordulhat, hogy egy ilyen szerető eltűnésével a motiváció is eitfinik, vagy jeientősen csökken.

Temánk szempontjáböl igen érdekes a szexuális képesség és teljesitmény közötti diszkrepancia, amit főleg fiatalembereknél lehet megfigyelni. Mint már emlitettük, ők a serdülőkor kezdete után 3—4 évvel érik ei szexuális képességeik maximumát, ami később Iassan csökken. 16—18 éves korban azonban társadalmunkban igen kevés fiatalnak van Iehetősége e potenciál teljes kiaknázására. A hasonló korú partnernők nehezen elérhetőek, s különben is fejietlen még a szexuális képességük. Ehhez jánil a maszturbációnak bár erőtlenebb, de még mindig hatékony tilalma, s így sok férfi csak tfz, vagy még több évvei később éri ei a iegmagasabb szexuális teljesftményét, amikor szexuális képessége már eléggé csökkent. Nyilvánvaló kivétei lehetne ez aIói egy homoszexuálisan aktfv, hasoniö korú fiúkból állö pár, feitéve, hogy megadják nekik a szükséges lehetőségeket. A heteroszexuális érdeklődésű fiatalemberekre azonban érvé- nyes a szabály.

A nemek e téren egyenlőtlen fejlődése fontos szempontja témánknak. Ez még nyilvánvaióbb lesz, ha a felnőttkort tárgyaljuk.

<Szexológiai  dokumentumok>    <Az ember szexuális fejlodésének régi és új modelljei>    <Gyermekek>  <Fiatalok>    <Felnottek>    <Idosebb emberek>