Felnőttek

Sok tekintetben persze hataimas küiönbség, hogy egy fiataiember megházasodik, vagy aggiegény marad. Ez azonban alig okoz különbséget szexuális te1jesítményének állandó csökkenése terén. 20. éietévük eiőtt a házas férfiak orgazmusának átlagos gyakorisága csaknem heti 5, és a nőtleneké is több mint 3. Ám a két csoport csökkenő görbéi csakhamar közeiednek egymáshoz. Az ötvenéveseknél már kevesebb mint 2, a hatvanéveseknéi alig több mint 1, a hetvenéveseknél pedig 1-nél is kevesebb. Ezek az adatok Alfred Kinseytől származnak, s lehet ugyan küiönböző okokbói egyes adataiban kételkedni, de a tendencia vitathatatian.

EzzeI szemben a nőknél Kinsey és munkatársai sokkai laposabb, s ugyanakkor csaknem ellentétes teljesftménygörbét taláitak, ameIy mindvégig a 0,5 körüi mozgott. A 18 éves lányok ilyen szempontból allg különböztek a 60 éves asszonyoktól. Kinseynek erre nem volt magyarázata, s anéiküI, hogy spekulációkba bocsátkoznék, arra szeretnék kitérni, mit jeient ez a férfi és nő szexuális kapcsolata számára.

Természetesen hangsúIyozni kell, hogy az említett számok átlagértékek, s hogy egyes esetekben ettől az átiagtól feifeIé és lefeIé nagy eltérések figyelhetők meg. Azonkfvüi a számok az orgazmusok összességére vonatkoznak, tekintet nélküI arra, hogy kivel és hogyan jöttek azok létre. Igy Kinsey megállapításai semmiképpen sem mondanak ellent annak a korábban emiftett megfigyelésnek, hogy egyes fiatalembereknél a iegnagyobb szexuális teljesftmény sok évvel a szexuális képességük csúcspontjának elérése után következik be. Annak a köznapi megfigyelésnek sem mondanak ellent, hogy a férfiak, akik sok éves házasságukban már alig motiváitak, házasságon kívüli kapcsolatban üj motivációt nyernek. Ellenkezőleg, éppen, mert Kinsey mindkét csoportban, a házasoknál és a nőtleneknél ugyanazokat a számokat taiálta, még nyilvánvaióbb az életkortól meghatározott szexuális teljesftménycsökkenés.

A nők számára, minden küiönbség ellenére ugyancsak érvényes, hogy akár házasságban, vagy azon kívül, a teljesítményátlag ugyanaz marad, mégpedig hasonló szinten.

Ha mármost ezeket az ismereteket a felnőttek szexuális kapcsoiataira aikalmazzuk, akkor megint csak a iegkülönbözőbb kuiturális szkripteket kell figyelembe yennünk. Az elsőt és legfontosabbat már emlitettük, ti. a férfi és női nemi szerepet. Gyermekkorban ez a szkriptezés alapvető, az ifjúkorban fontos, a felnőtt korban is mindenképpen jeientős marad. S itt sem érdemes semmilyen „természetes“ ideális helyzetben reménykedni. A férfi és női szerepek az utóbbi három generációban olyan dramatikusan változtak és változnak, hogy a szabadság mellett a bizonytalanság is igen megnőtt mindkét nemnél. Többé már nem világos, hogy tuiajdonképpen milyen az „igazi nő“ és az „igazi férfi“. A szemérmes háziasszony és a patriarcha régi szerepei már elavultak, éppúgy, mint a női passzivitással és a férfi kezdeményezőkészséggei kapcsolatosak. De az alternatívákról igen különböző és gyorsan változó szkripteket ajánlanak nekünk. Nőknél ilyen a munkába járó feleség, a modern menedzsernő vagy aktivista, aztán talán mégiscsak a tudatos anya, akár mint egyedi nevelő, vagy mint a család középpontja. Férfiaknál a modellek változnak, a „háziembertől“ a szorgaimasan dolgozó apán keresztüi, akinek még a gyermekeire is van ideje, egészen az újra maszkulinizáit, feieségével egyenrangú partnerig, aki mosogatni is tud. Hogy kire melyik illik, azt mindenkinek magának kell eidönteni.

Azonban a szükebb értelemben vett szexuális viselkedés is megváltozott. Az USA vonatkozásában pl. különböző tanulmányok azt mutatják, hogy az orális szeretkezés Kinsey óta a házasságon kívül is jelentősen megszaporodott, s így az utóbbi évtizedek fokozódó liberalizálódását tükrözi. Az is kiderült, hogy ugyanakkor a homoszexuálisok körében először drámaian elterjedt, majd ugyanolyan drámaian csökkent az anális közösülések száma. Ez utóbbi megállapitásban nem nehéz felismerni egyrészt a  modern meleg-mozgalom, másrészt az AJDS-járvány hatását.

Nem vitás tehát, hogy az áitalános társadaimi és történelmi fejlemények a iegintimebb emberi viselkedést is befolyásoiják. Még a házastársak nemi életének legegyszerűbb eseteiben is döntő szerepet játszanak a különböző kulturális szkriptezések. A szexuáIterapeuták például pacienseik leggyakoribb problémái között megtaIálják, mitől akadozik a szexuális kommunikáció. Szexuális zavarok lépnek fel, mert a ma még mindig kedvelt „genitalitás fétis“ a kapcsolatokat háromféle módon romboija. Igy

• — a férfI kezdeményezésének  túlhangsúlyozása révén (a női kezdeményezés   rovására),

• — az orgazmus túihangsúlyozása révén (a játékos gyengédség és a lassú  érzéki élvezet rovására).

Ahogy mondják, s az USA-ban számokkal is bizonyitják, egyre több férfi és nő szabadul meg a régi, kiegyensúlyozatlan szkriptezésektől, s ennyiben talán több szexuális kieiégülés jellemző a házasságokra, mint korábban. Azonban a régi minták még túl sok emberben tovább működnek, ami egyébként a nők elleni erőszakos cselekményekben is kifejeződik. A nők elleni erőszak szintén kulturálisan szkriptezett, amire a feministák mindig rámutatnak, persze anélkül, hogy meghallgatásra találnának. Nem kívánok a témába itt belemélyedni, hanem befejezésül csak arra utalnék, hogy a további kutatások számára éppen a szkriptezési elmélet kfnál értékes támpontokat.

Térjünk tehát vissza a felnőttkori szexuálls fejlődéshez! Nem igaz, hogy az ifjükor befejeződésével a szexualitás az élet végéig egyenletes marad. Nemcsak a nemi  szerep aIakítása változhat, amint azt láttuk, hanem —ahogyan azt Kinsey bizonyftotta — a szexuális beállftottság sem mindig végleges. Jómagam San Franciscoban ismertem olyan nagyapákat, akik feleségük halála után tudatos döntéssel először ismerkedtek a melegek világával, s abba aktfvan bekapcsolódtak. Az általam és Rolf Gindorf által kiadott tanulmánygyüjtemény („Bisexualitäten — Ideologie und Praxis des Sexualkontaktes mit beiden Geschlechtern“, 1994) is meggyőzhet minden olvasót arról, hogy búcsút kell vennünk a merev elképzelésektől ezen a téren.

De akár azonos-, vagy másneműekkel, mindkét esetben felmerül a kérdés, mit nevezünk ma partnerkapcsolatnak. Jómagam nem kedvelem ezt a szót, mert az üzleti kapcsolatokra emlékeztet. Itt is megmutatkozik, hogy sokak számára ez nem a vagy-vagy kérdése. Valamennyien hallottunk a sorozatos monogámiákról, a házasság eiőtti együttélésekrő1:a ,szinglikről“ és a kommunákról, a „nyitott házasságokról", a kis, nagy és kibővitett családokról, a leszbikus és meleg életközösségekről kettesben vagy hármasban. Tehát ezen a téren is megtalálhatók a hosszabb-rövidebb időtartamü felnőtt intimitás különböző szkriptjei. Mindenesetre a szexológusoknak és szexuális nevelőknek nem szabad úgy tenniük, mintha e téren csak egyetlen helyes választás lenne, mert ha mi az általános vitában nem vesszük figyelembe a realitásokat, akkor ki tegye azt?

Az is elkerülhetetlen, hogy a férfiak és nők bizonyos körei életük során kipróbáljanak különböző modelleket, s ezért elég nehéz ma a felnőttkori szexualitásról általánosan érvényes kijelentéseket tenni. Viszonylag biztos az a kijelentés, hogy tar--tósan boldog partnerkapcsolatok inkább a kölcsönös tiszteleten, bizalmon, megértésen és tolerancián múlnak, mint a szexuális aktivitáson. bár ez utóbbi is fontos, másodlagos szerepet játszik. Egyébként meggondolandó, hogy jelentősége idősebb korban úgyis csökken, legalábbis az orgazmushoz jutás konvencionális értelmében. Ehelyett a gyengédség és a testi közelség válik döntővé.

A menopauza, amely korábban sok nő számára a nemi élet végét jelentette, mára elvesztette ijesztő hatását. Ellenkezőleg, egyesek számára felszabadulást jelent, ennek megfelelően nagyobb szexuális kielégüléssel. Bár. mint említettük, a hasonló korú férjeknél a szexuális képességek tovább csökkennek, a szexuális kapcsolat elméiyítése mégis lehetséges, különösen, ha a pár képes megszabadulni a korábbi, beszükftő szkriptezésektől.

Ujra hangsülyoznunk kell azonban, hogy a szexualitásra korlátozódö szemlélet nem képes átfogni a párkapcsolat egész valóságát, sőt, a lényegen is keresztül nézhet. A pár számára az idők múltával_megváltozik a szexuális interakció értelme és jeientősége. Ez eleinte észrevétlenül, később azonban érzékelhetően is mindkettejük számára átértékelődik, s mondhatjuk, hogy csak ez teszi lehetővé a további működőképességet. Ha nem sikerül, s olyan viselkedésmintákhoz kötődnek. amiket az öregedő test már nem teljesíthet, akkor a szexuális kommunikáció is elsorvad.

<Szexológiai  dokumentumok>    <Az ember szexuális fejlodésének régi és új modelljei>    <Gyermekek>  <Fiatalok>    <Felnottek>   <Idosebb emberek>