A szexuális viselkedés fejlődése

A fejlődés szakaszai

Ifjúkor

A beavatás szimbolumai (balról) 1. A törzsi beavatási szertartáson hordott mask Afrikában.2. Egy fiú körülmetélése az ősi Egyiptomban 3. Zsidó bar mitzvah 4. Keresztény konfirmáció.

Az ifjúkor (lat. adolescere: = felnőni) az életnek a serdűlő- és felnőttkor közötti periódusa. A legutóbbi évszázadokban ez a periódus eléggé meghosszabbodott, az emberi történelem legnagyobb részében azonban viszonylag rövid volt. Sőt, a világ különböző részein, egyes hagyományos, pre-indusztriális kultúrákban még ma sem ismernek el egy modern értelemben vett ifjúkort. Ehelyett ugynevezett beavató szertartásokat alkalmaznak, hogy a felnőtt státust rögtön átadják gyermekeiknek, amint azok elérik a pubertást. Néhány ilyen ősi ritus fennmaradt a moder, nyugati országokban is, bár eredeti jelentését jórészt elvesztette. A zsidó bar micva és a keresztény konfirmáció például ma már többnyire szimbólikus szertartás, amely erősíti a hitet és jelzi annak elfogadását az áldozás által, de nincs szociális következményük. Az érintettek ifjak maradnak, az ezzel járó korlátozásokkal, s nélkülözniük kell a felnőttek jogait. Sőt, még sok évig eltart, amíg „saját lábukra állhatnak”, befejezhetik tanulmányaikat, saját lakásuk lehet és pénzügyileg önellátókká válnak. Vagyis: A serdülés a tizenéves kor elején kezdődik, s néhány év alatt véget ér. Az ifjúkor a serdüléssel kezdődik, s napjainkban legalább egy évtizedig, vagy még tovább tarthat.
A pubertás a testi érés folyamata, amely létrehozza a másodlagos nemi jegyeket és nemzőképességet eredményez. Ezzel szemben az ifjúkor inkább a lelki és szociális érés folyamata, amely felnőtt (állampolgári) státuszt eredményez. A pubertás biológiai jelenség; az ifjúkor pedig kulturális.
Ebben az elnyújtott periódusban a nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés is tovább fejlődik, s a reproduktiv viselkedés is fontossá válhat. Az alábbi szekciók ezt részletezik.