|
Egy tekintélyes svácji orvos, Samuel Tissot 1760-ban még befolyásosabb könyvet publikált ezzel a címmel: „Onanizmus, avagy tanulmány a maszturbáció által okozott betegségekről”. A szerző szerint a maszturbáció nemcsak bűn és bűntett, hanem közvetlenül felelős számos, súlyos betegségért, mint pl. a „tüdővész, a látás romlása, emésztési zavarok, az impotencia és az elmebaj.” Tissot nak látványos sikere volt. Széleskörűen idézték, mint a maszturbáció témájának legnagyobb tekintélyét, s az emberiség megmentőjének nevezték. Néhány évtizeden belül szemlélete hivatalos, orvosi doktrina lett. A nyugati világ orvosai kezdték a maszturbációt csaknem minden testi probléma gyökerének tartani.
1812-ben, amikor Benjamin Rush publikálta „Orvosi kutatások és megfigyelések az elmebajokról” című könyvét, a maszturbáció káros hatásait már mindenütt tényként fogadták el. Rush szerint az „onanizmus” nemcsak elmabajt okoz, hanem „ondócsökkenést, impotenciát, vizelési zavarokat, tabes dorsalist, tüdő-zsugorodást, dyspepsiát, a látás beszűkülését, vertigot, epilepsziát, hypochondriasist, emlékezetvesztést, manalgiát, elhízást és halált.”
|
