|
|
|
|
Vallási nézetek
Fent: Zeusz, a görögök legfőbb istene hattyú alakjában elcsábította Ledát, Sparta királynőjét.
(Ókori görög szobor nyomán)
Lent: Néhány ősi hindu templom szobrai minden szexuális aktivitást bemutatnak.
(Példa a Lakshmana Templomból, Khajuraho, Central India)
|
|
|
Számos kultúra mítoszai és népmeséi tartalmaznak utalásokat az emberi lények és más állatfajok, például medvék, farkasok, lovak, kígyók és krokodilok közötti szexuális közösülésre. Az ezzel kapcsolatos attitűdök nem mindig voltak negativak. Az olyan vallások például, amelyek hittek a „lélekvándorlásban”, vagyis abban, hogy bárki újjászülethet akár állatként is, egész más attitűddel rendelkeztek, mint azok, amelyek az embert kivételesnek és az állatvilággal semmiféle spirituális kapcsolatban nem állónak látják.
A legtöbb ősi mesében az állatok az ember gyorsan támadt szenvedélyének tárgyai. Ám az ógörög és római szerzők olyan eseteket is leírtak, amelyeben egy állat kezdeményezte a kapcsolatot. Aelian (Claudius Aelianus, i.u. 2. század) történetében például egy delfin szerelmes lett egy fiúba, udvarolt neki és barátja lett. Amikor aztán a fiú egy balesetben meghalt, a sztomorú delfin elvesztette az életkedvét. A görögök abban is hittek, hogy Zeusz, a legfőbb isten időnként állatformát ölt, hogy elnyerje egy másként elérhetetlen nő kegyeit. Europát például bikaként közelítette meg, Lédát pedig hattyúként. A görög mitológiában olvashatjuk továbbá, hogy Kréta királynője, Pasiphae közösült egy bikával, s aztán megszűlte Minotaurust, egy bikafejű emberi szörnyeteget. Hasonló meséket alkottak Ázsia, Afrika és Amerika különböző,történelem előtti népcsoportjai. Egy bizonyos eszkimó törzs tagjai például hittek abban, hogy a „fehér” emberi faj egy nő és egy kutya közösülésének eredménye.
|
