|
|
|
|
Wilhelm Reich
(1897-1957) radikális osztrák pszichoanalitikus, ismét terápiaként ajánlotta a maszturbációt
|
|
|
A 19. század vége felé, amikor a legtöbb nyugati társadalom már indusztrializálódott, s kezdte élvezni gazdasági fejlődésének gyümölcseit, lassan megindult a szexuális liberalizálódás folyamata, s a maszturbációval kapcsolatban uralkodó orvosi doktrina is megkérdőjeleződött. Először néhány pszichiáter kezdte kétségbe vonni, hogy elmebaj okozója lehet, s egyáltalán van-e közük egymáshoz. Az „ön-visszaélés” talán csak egy „rossz szokás”, vagy a „fejlődésbeli megrekedés” tünete. Ám néhány orvos makacsul állította, hogy egy fiatalember testi fejlődése az ondójának megőrzésétől függ, s testileg gyengülhet, ha túl korán elvesztegeti azt. Ám ezt az elméletet bizonyítékok híján hamar elvetették. Igy divatossá vált csupán a „túlzásba vitt” maszturbáció veszélyeire figyelmeztetni, s ez egy ideig kényelmes visszaeső poziciónak bizonyult. Minthogy a „túlzásba vitelt” sohasem határozták meg pontosan, semmilyen tudományos bizonyíték nem volt, így senkit sem rettentett el az önkielégítéstől. Másrészt egyes pszichoanalitikusok, pl. Wilhelm Reich a maszturbációt gyógyhatásúnak kezdték tartani, legalábbis a nők számára. Végül a modern szexológia sikeresen demonstrálta, hogy a maszturbáció önmagában semmilyen testi vagy lelki kárt nem okoz, a „túlzásba vitel” pedig nagyon viszonylagos. Míg egyesek sohasem maszturbálnak egész életükben, mások viszont naponta többször, évtizedeken keresztül, s egyik viselkedés épp olyan „természetes”, „normális” és „egészséges”, mint a másik.
|
