A szexuális viselkedés tárgyai és alap-típusai

2. Heteroszexuális közösülés

A szexuális közösüléskorai ábrázolás Sziklarajz, ca. 1500 I.e.Guangxi province, Kina Courtesy China Sex Museum, Tongli

A szótár szerint a közösülés szó (latin: intercurrere= kapcsolódni) bármilyen cserére vagy kommunikációra utal két személy között. Igy általában beszélhetnénk szociális közösülésről, vagy két, egymás felé forduló ember esetén vizuális közösülésről, két beszélgető ember közötti orális közösülésről, két kezet rázó ember között pedig manuális közösülésről. Ám ezt a kifejezést sok tankönyv jóval szűkebben értelmezi. A közösülés ekkor csak a kommunikáció egy sajátos fajtáját jelenti: éspedig a szexuális közösülést. Sőt, gyakran csak ennek egy sajátos fajtáját, a vaginális közösülést, vagyis a koituszt jelenti számukra.
Sajnos, ezt a leszűkített jelentést a közvélemény ma már széles körűen elfogadta. A népszerűsítő írások például gyakarn különbséget tesznek a „közösülés” (koitusz) és a „petting” (a szexuális intimitás minden más formája) között. Azt is kijelentik, hogy a „közösülés” drámai eseményét meg kell előznie az „előjátéknak” és követnie kell az „utójátéknak”. Vagyis szerintük az igazán lényeges szexuális kapcsolat csak a pénisz és a vagina között jöhet létre.
Ez nagyon szűk látókörre vall. Hiszen, mint ahogyan az 1. kurzusban láttuk, az emberi szexuális reagálás az egész testre kiterjed, az orgazmus pedig sokféle módon érhető el. A koitusz valóban a szexuális kapcsolat leggyakoribb formája, de semmiképpen sem az egyetlen. Sőt, sok nő és férfi számára még csak nem is a leginkább kedvelt. Továbbá igen sokan fizikailag képtelenek a koituszra, bizonyos fogyatékosságok, sérülések vagy betegségek miatt. Mindazonáltal közülük sokan képesek és gyakorolják is a közösülés egyéb formáit, s így kielégítő szexuális kapcsolatuk lehet.