|
Az az elképzelés, miszerint a prostitúció felszámolható azáltal, hogy letartóztatjuk az ügyfeleiket, s ezáltal megszüntetjük a keresletet, nem realisztikus. A prostitúció „keresleti oldalát” kevéssé vizsgálták, de amikor a kutatók mégis vették a fáradságot, akkor nagyon összetett kép rajzolódott ki, amely ellenáll a könnyű általánosításoknak (1). Még a „kínálati oldal” is bonyolultabbnak bizolnyult a vártnál. Összefoglalva, amennyiben a prostitúció probléma, soha nem „minden-vagy-semmi”, fekete-fehér jelenség, hanem mindig egy árnyalatos és sok fokozatú jelenségről van szó. A leginkább kizsákmányoltak „szex-rabszolgaságától” a független nők jövedelmező üzletéig terjedhet. Egyes nőknek bizonyos szegénységi szinten a puszta megélhetése függ a prostitúciótól; mások csak részmunkaidőben dolgoznak ily módon, hogy így gyarapítsák egyébként is kielégítő jövedelmüket. Egyes prostituáltak az állami szabályozást részesítenék előnyben és a biztonságot, amit az lehetővé tenne; mások ezt ellenzik, mivel élvezik szabadságukat. Ahol a szexuális szolgáltatások adásvétele illegális, ott ez feketén működik tovább, a nők számára egyre romló munkakörülményekkel, de a reguláció sem hoz feltétlenül mindent a felszínre. Az illegális prostitúció egyes formái továbbra is fennállnak, mert sok nő ezt nem akarja „rendes hivatásaként” űzni, az ezzel járó ellenőrzések miatt.
Röviden szólva: nincs egyetlen válasz. Mindössze egyetlen dolog tűnik bizonyosnak: Azok az országok, ahol magát a prostitúciót nem tekintik bűncselekménynek, nagyobb eséllyel csökkentik a hozzá kapcsolódó bűnözés mértékét. Könnyebbé válik számukra továbbá a szexuális úton terjedő betegségek terjedése elleni küzdelem, beleértve a HIV/AIDS-et is.
(1) Julia O'Connell Davidson, Men, middlemen, and migrants - The demand side of "sex trafficking", in EUROZINE, 07, 27, 2006). (A teljes szövegért klikkelj ide).
|
