Tiltott szexuális viselkedés és nemi erőszak

Prostitúció

A “prostitúció” szó (lat. prostitutio = ajánlat, kínálat) a manapság gyakran „szexmunká”-nak nevezett dolog hagyományos, tudálékos megnevezése. Ezt a nyers és közvetlen kifejezést őszintének is tekinthetjük, de a használóknak meg kell érteniük, hogy nagyon speciális munkáról beszélnek. Voltaképpen ez egy semmi máshoz nem hasonlítható munka.
Az alapvető tények elég egyszerűek: Némely nők és férfiak rendszeresen fogadnak el anyagi ellenszolgáltatást (pénz, ajándékok) ügyfeleik szexuális kívánságainak kielégítéséért cserébe. Hagyományosan mindez közvetlen testi érintkezést is magába foglal, de a jelenlegi elektronikus forradalom a prostitúció új formáit teszi lehetővé a “telefonszex”-től kezdve az interneten és mobiltelefon képernyőjén keresztüli interaktív vizuális kapcsolatig: Nők és férfiak, egyedül vagy partnerekkel lehetővé teszik fizető ügyfeleik számára, hogy hallgassák vagy nézzék őket szexuális aktivitás közben, és egyes vásárlók még a szexuális aktivitás típusát is meghatározhatják és irányíthatják, amiért fizetnek.
Ez az utóbbi időkben zajló „fejlődés” új kérdéseket vet fel a csere természetével kapcsolatban. Például gyakran érvelnek amellett - eléggé indokoltan - , hogy a prostituáltat mindig kizsákmányolják a kliensei. Ám a mai elektronikus „távolsági prostitúció” úgy tűnik, felcseréli a szerepeket: Egyesek pénzt kapnak szexuális szolgáltatásaikért olyan anonim nézőktől, akikkel sohasem találkoztak élőben. Valójában a szexmunkások ma már több klienst tudnak egyidejűleg kiszolgálni, ebből következően megsokszorozzák az egyes szexuális aktusok utáni bevételüket. Egy semleges megfigyelő tehát joggal kérdezheti: „Ha kihasználásról van szó, akkor ki használ ki, kit?”
A válasz semmi esetre sem nyilvánvaló. Valójában minél tovább figyeli valalki ezt a rejtélyt, annál inkább belátja, hogy menynire bonyolult a prostitúció egész témája. Az új technológia pusztán láthatóvá teszi néhány oylan aspektusát, ami mindig is jelen volt, de nem mindig vették észre.