Tiltott szexuális viselkedés és nemi erőszak
|
Felnőtt személy szexuális érintkezése gyermekekkel
|
A felnőttek gyermekekkel való szexuális kapcsolata bonyolult téma egy ilyen általános kurzus számára, mint amilyen ez is. Bevezetésképpen hasznos lehet három idevonatkozó nemzetközi egyezményt megemlíteni:
|
|
|
|
- Az Egyesült Nemzetek egyezménye a gyermekek jogairól, 1990
- Az Egyesült Nemzetek opcionális protokolja a gyermekek jogaira vonatkozó egyezmény gyermekkereskedelmet, gyermekprostitúciót és gyermekpornográfiát érintő részeiről, 2002
- Az EU Tanácsa keretmegyezése a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, 2003
Az első UN-egyezményt időközben a legtöbb országban jóváhagyták, és a második is jó úton halad efelé. A viszonylag új EU keretmegegyezést viszont támadják a gyermekkort behatároló túl tág definíciójáért. Azonban az csak a megelőző UN egyezmények példáját követi. Voltaképpen mindhárom szöveg a “gyermek” fogalmát “minden 18 év alatti emberi lény”-re érti. A fenti dokumentumok szerzőit kétségkívül az a nemes szándék hajtotta, hogy a fontos személyi jogokat a gyermekekre is kiterjessze és számukra is biztosítsa. Azonban, ahogy azt sok szexológus és jogász kiemelte, az emberi szexualitás szférájában nem volna bölcs dolog bizonyos jogokat a kamaszoktól „azok saját érdekében” megtagadni egyszerűen azáltal, hogy gyermeknek titulálják őket. A gyermekkor jogi kiterjesztése a pubertásra makacsul semmibe veszi a biológiai tényeket és szükségképpen súlyosan negatív következményekkel jár. Valóban, az új definíció az egyébként ártalmatlan tinédzserek kriminalizációjához vezet. Például a törvény megszegését jelenti, amennyiben kamaszok „buja” fényképeket készítenek egymásról, vagy „ellenszolgáltatás fejében” közösülnek egymással, amely ellenszolgáltatás lehet akár egy mozimeghívás is (1). Továbbá a definíció közvetlen ellentmondásban áll sok orzág büntetőjog-rendszerével, nem is említve a jelenleg érvényben lévő pszichiátriai kézikönyveket. Ahogy a példa is mutatja, nem létezik ma közmegyezés a „gyermek” meghatározását illetően, és nincs konszenzus a kamaszkorúak szexuális jogairól és kötelességeiről sem. A jelenlegi következetlen nézetek jobbára társadamunknak a fiatalsággal szemben továbbra is fennnálló ambivalenciáját tükrözik.
(1) Helmut Graupner JD, “The 17-Year-Old Child: An Absurdity of the Late 20th Century”, Journal of Psychology & Human Sexuality, Vol. 16, Nr 2/3. To read the abstract, click here.
|