A szexuális viselkedés tárgyai és alap-típusai

2. Heteroszexuális közösülés

Genitális közösülés

A koitusz spirituális jelentősége. Erotikus Buddha alak,Kina, Qing Dynasty (1644-1911 A.D.). Courtesy China Sex Museum, Tongli

A genitális közösülés szexuális kapcsolatot jelent két személy nemi szervei között.
A nemi szervek az emberi test legérzékenyebb erogén zónái; ezért a férfiak és nők túlnyomó többsége számára a genitális kapcsolat a szexuális közösülések legkedveltebb formája. Anatómiai szempontból a pénisz és a vagina könnyen egyesülnek. A történelem során csak a férfi és női test ilyen egyesülése (lat. Copulatio) tette lehetővé a fogamzást és születést. (Ma a fogamzás már mesterséges megtermékenyítéssel is elérhető.)
A nyugati zsidó-keresztény kultúrában a szexet hagyományosan a nemzés céljának rendelték alá. Ezért napjainkig a pénisz és a vagina egyesítését tartották a szexuális kapcsolatok egyedül normális módjának. A kézi és orális ingerlést néha megengedték, ha azt a partnerek csupán a koitusz előkészítéseként alkalmazták. Enélkül azonban a szexuális kapcsolat bűnösnek számított. Sőt, legtöbb nyugati országban az ilyen bűnt ugyanúgy büntették, mint a törvényszegő bűn-cselekményeket; a 19. száazdban pedig a pszichiáterek mindezt az elmebaj jelének tartották. Ám az idők folyamán egyre több pszichiáter kezdte vizsgálni a szexuális viselkedés céljával kapcsolatos közvélekedést, s ennek eredményeként ma elfogadják, hogy a maszturbáció és az orális közösülés egészségesek, sőt, terápiás hatásúak lehetnek. A szexualitás ilyen újszerű szemlélete szerint akoitusztól eltérő szex mindaddig nem jelent problémát, amíg az érintettek azt kielégítőnek találják. Persze okunk van feltételezni, hogy a genitális közösülés sohasem válik népszerűtlenné. A múltban csaknem mindenkinek ez volt a szeretkezés legkedveltebb formája, s ez bizonyára így marad a jövőben is.