A szexuális viselkedés tárgyai és alap-típusai

2. Heteroszexuális közösülés

Nemcsak koitusz

Koitusz. Leonardo da Vinci(1452 - 1519) anatómiai ábrája Windsor, British Royal Collection

A koitusz a szexuális közösülés egyetlen olyan formája, amely nemzést eredményezhet, s ezért kultúránkban már régóta a legfőbbnek tartják. A zsidó és keresztény vallási hagyományok szerint a szex és a nemzés elválaszthatatlannak számított. Minden olyan szexuális aktivitást, amely jellegénél fogva nem vezethetett terhességhez, bűnösnek és mélyen elítélendőnek tartottak. Sőt, a legtöbb nyugati országban a vallás szerinti bűn gyakran jogilag is bűncselekménnyé vált. A nem közösüléses szeretkezés súlyos bűnnek szűmított, így a büntetés is igen szigorú lehetett. Végül a pszichiáterek a bűnt betegséggé változtatták; mondván, hogy azok a felnőttek, akik a koituszt nem részesítik előnyben bármely más szexuális játékkal szemben, azok elmebetegek, vagy legalábbis „éretlenek”.
A koitusz jelentőségének eltúlzása sokak életét elrontotta. A modern szexterapeuták szerint a pénisz és vagina folytonos előtérbe helyezése a férfiak és nők más „erogén zónáit” lassan érzéketlenné tette, s ezzel akadályozta nemi működésüket (lásd az 5. kurzust). Ameddig a koituszt kiáltották ki a szeretkezés egyetlen vagy legjobb formájának, addig minden más forma egyértelműen alacsonyabb rendűnek számított. Legjobb esetben „pótléknak” vagy a „lényeges esemény előjátékának” illetve „epilógusának” tekintették Vagyis a párok szinte kötelezőnek érezhették, hogy spontán erotikus próbálkozásaiknak közösüléssel kell végződniük. Szeretkezéseiket így továbbra is különböző szakaszokra kellett tagolniuk, ezért képtelenek voltak erotikus potenciáljukat szabadon alakítani.