|
 Gyakran megfigyelt jelenség, hogy az évek múlásával az idős párok kezdenek hasonlítani egymásra. Ez nem annyira a testi hasonlóságukat jelenti, inkább a viselkedésüket, az attitűdjeiket, ahogyan reagálnak egymásra és a környezetükre. Külsőleg a nemi szerep-különbségeik éppoly nyilvánvalóak, mint korábban, de a fokozatosan mélyülő, kölcsönös alkalmazkodásuk speciális egyensúlyt teremt köztük, és felpuhít egyes, korábban feltűnő, feminin vagy maszkulin vonásokat. Ez persze nem minden párra jellemző, még kevésbé azokra, akik egyedül élének. A megfigyelés mégis utal a korábban említett igazságra. Éppen a korán megalapozott és minden társas viselkedést meghatározó nemi szerep változhat és gyakran változik is a felnőttkorban, s ez a változási folyamat az idősebb korban is folytatódhat. Sok szülő átrendezi egymás közt a munkamegosztást, amikor gyermekeik felnőnek és elhagyják a családi otthont. További tényező lehet a nyugdijba kerülés. A saját érdeklődés követésének újonnan elnyert szabadsága azt jelentheti, hogy az asszony önkéntes munkát vállal, vagy tovább tanul valamelyik főiskolán illetve egyetemen. Másrészt a férj esetleg inkább otthon marad, főz, takarít és valamilyen hobbival foglalkozik. A pár egy egészen új vállalkozásba is foghat, egyenlő esélyekkel.
A nemi szerepek még az öregkorban is sokféleképpen változhatnak, s ezek a változások érinthetik a férfi - nő viszonyt is. Sőt, a korábbi viselkedési minták abbahagyásának és a hagyományos szkriptek újraírásának képessége döntő fontosságú lehet a felnőttkorból az öregkorba való sikeres átmenet szempontjából, legalábbis a szexualitás területén. Például: A folytatódó elégedettség egyik legnagyobb akadálya lehet az a követelmény, hogy mindig a férfi kezdeményezzen, s hogy a férfi „passzivitása” a szeretkezés során elfogadhatatlan. Az idős nők viszont félhetnek, hogy elvesztik nőiességüket, ha irányítanak és erotikus variációkat kezdeményeznek. Ilyen gátlások nélkül egy idős pár sokkal könnyebben találhat kielégülést.
|
