|
|
San Francisco példája egy másik ok miatt is tanulságos: A „meleg felvonuláson” a város minden etnikai kisebbségéből érkeznek résztvevők - kínaiak, írek, japánok, mexikóiak, fülöp-szigetekiek, olaszok és sokan mások. Ez azt mutatja, hogy ugyanazon személy egyidejűleg számos kisebbség tagja lehet. Például a kínai kisebbség egy tagja ugyanakkor buddhista lehet, és ebből következően egy vallási kisebbség tagja is. Emellett előfordulhat, hogy csak kínaiul beszél és olvas, ami egy nyelvi kisebbség tagjává is teszi. Továbbá lehet, hogy kerekesszékhez van kötve, aminek révén a mozgássérültek kisebbségéhez is tartozik. Végül pedig, mint „meleg” személy tartozhat a szexuális kisebbségek egyikéhez is. Egy személy egyidejűleg több szexuális kisebbség tagja lehet, melyek közül néhány nagyobb szociális elfogadottsággal rendelkezik, mint a többi. Léteznek például „meleg” transzszexuálisok, biszexuális „swinger”-ek, és leszbikus szadomazochista fetisiszták. Ha ezek ugyanakkor valamilyen etnikai, vallási, avagy nyelvi kisebbségnek is tagjai, a helyzet tovább bonyolódik. Nem minden kisebbség szenved ugyanolyan fajtájú és mértékű diszkriminációtól, ami felveti a kérdést: melyik kisebbségi csoporttagság milyen konzekvenciákkal jár, a különböző egyének számára a különböző helyzetekben? Nyilvánvaló, hogy az eltérő alkalmak eltérő csoporttagság-tudatot hívnak létre: - egy tolószékes, leszbikus, kínai-amerikai személy nem csupán a februári, kínai újévet ünneplő parádéhpz csatlakozhat, hanem a júniusi „meleg” felvonuláshoz, más esetben pedig részt vehet a mozgássérültek jogaiért küzdő politikai demonstráción.
Ahogyan ez a példa is mutatja, egyetlen kisebbségi státusz sem határozza meg a személyt mint egészet. Egy kisebbségi címke ragasztása valakire bizonyos esetekben hasznos, sőt, akár elkerülhetetlen lehet, de ugyanakkor félrevezető is. Ez ugyanúgy érvényes az öncímkézések esetében is. Az emberi élet túl összetett az egyszerű kategoriákhoz képest. Különösképpen pedig a humán szexualitás szférájában fenyeget az a veszély, hogy sztereotipizáljuk az embereket, és a személyiség más, fontos aspektusait illetően vakok leszünk. Ám, ha az embereket nem a maguk egyediségében, szuverén személyiségként látjuk, sem nem fair, sem nem valószerű: A valóságban nincsenek „melegek”, „fetisiszták” vagy „szadomazochisták”. Csak konkrét személyek vannak, akik bizonyos körülmények között a maguk speciális szexuális viselkedését mutatják, de ez keveset, vagy semmit sem mond nekünk az élete egyéb részeiről. Az effajta címkéknek igen korlátozott használati értékük van, és soha nem lesznek adekvátak vagy akár megfelelőek az emberi lény leírására. Minden nő és férfi mindig jóval több, mint valamely kisebbségi csoport tagja.
|
