|
A kisebbséget itt nem pusztán kis létszámú csoport értelemben használjuk, hiszen emberek sok, igen apró csoportját, mint például a zenész gyerekeket vagy matematikai zseniket, nem hívjuk kisebbségnek. Másrészt pedig néhány igen nagy létszámú csoport , akár a statisztikailag többségnek számítók - mint például a Dél-Afrikai Köztársaság fekete lakossága az apartheid idején, vagy a világ számos országában a nők - is alkalmasint számot tartanak a kisebbségi státuszra. Úgy tűnik tehát, hogy a szociális kisebbség koncepciójának meghatározó eleme a szociális vagy politikai egyenlőtlenség, egy fokozott hátrányos helyzet, a negatív diszkrimináció, a hatalom hiánya. Mindazonáltal, ha a hatalom, szociális erő hiánya totális, egy kisebbség sem képes megalakítani magát. Az elnyomott egyének ez esetben egymástól izoláltak maradnak, és ha felhívják magukra a figyelmet, egyesével kiválasztják és a társadalmi béke megzavarásával vádolják meg őket. Csak abban az esetben formálhatnak kisebbséget, ha másokkal közösséget alkotnak ugyanazon cél érdekében, a nyilvánosság előtt mint csoport prezentálják magukat, és ily módon szociális hatóerővé válnak, legalábbis potenciálisan. Más szavakkal:
A kisebbségek olyan elnyomott egyének csoportjai, akik valamilyen közös érdek alapján egymással szolidaritást vállalnak, és ily módon némi hatóerőre tesznek szert, még akkor is, ha ez nagymértékben szimbolikus marad is. Bármennyire is szimbolikus ez a hatóerő, azt mindenképpen lehetővé teszi számukra, hogy követeljék az elnyomásuk megszűntetését.
Vagyis: a kisebbségként való önazonosítás az első lépés a többség általi elismertség felé, még ha ez az elismertség nem is áll másból, mint új inzultusokból ás további támadásokból. Ebből következően egyfajta paradoxonnal állunk szemben: az elnyomottaknak szükségük van egy minimális hatóerőre ahhoz, hogy hatóerejük igazságtalan hiányát demonstrálni tudják. Ugyanakkor végső céljuk – és ez a második paradoxon – hogy egy már toleránsabb többséghez csatlakozzanak mint „normális” polgárok és ezáltal elveszítsék kisebbségi státuszukat. Azonban ebben az esetben még továbbra is kultiválhatják „kisebbségi kultúrájukat”, mivel azt akkor már általánosan mint nem fenyegetőt és mint folklorisztikusat észlelik.
|
