|
|
|
|
Nagy Frigyes (1712-1786), porosz király, figyelmen kívül hagyta az ember és állat szexuális kapcsolatát szigorúan büntető vallásos tradiciót.
|
|
|
|
Auguste Forel
(1848-1931) követelte a szodomia-ellenes törvények eltörlését.
|
|
|
A 18. században, a „felvilágosodás korában” az ember és valamely állat szexuális kapcsolatának vallási elítélése és büntetőjogi üldözése legtöbb nyugati országban enyhébbé vált. Például a porosz Nagy Frigyes, aki felvilágosult uralkodónak tekintette magát, s nem érezte kötelezőnek a vallási dogmákat, dzexuális kérdésekben egyszerűen pragmatikus volt. Amikor egyik lovas-katonájáról kiderült, hogy közösült a kancájával, a király egyszerű büntetést szabott ki: „Tegyék át a gyalogsághoz!” A 19. században a vallási befolyás fokozatosan csökkent az európai polgári és büntetőjogi törvénykezésben, s végül a 20. század elején a kiváló, svájci pszichiáter, Auguste Forel erőteljesen követelte minden „szodomia”-törvény eltörlését: „Amikor egy szegény imbecilis… kopulál egy tehénnel, az utóbbi nem sérül, de a tulajdonosa sem… Ám a bíró még akkor is bünteti a szodomiát, ha a vádlott birtokolja az állatot. Milyen alapon büntet a jog egy olyan aktust, amely nem árt senkinek? Ez nyilvánvalóan a vallásos miszticizmus maradványa, hasonlóan a Szentlélek elleni vétek büntetéséhez.” (1) A következő évtizedekben aztán sok nyugati országban elkezdődött a büntető törvénykönyvek kritikai felülvizsgálata, s végül eltörölték az állatokkal való szexuális kapcsolatot büntető törvényeket. Napjainkban ilyen törvények már csak igen kevés helyen léteznek.
(1) Forel, A. Die sexuelle Frage (1905), engl ed: New York 1926., p. 400
|
