|
|
|
|
Művészi szempontok
Az ember szexuális kapcsolatát állatokkal minden ősi kultúrában leírták és ábrázolták.A képen egy férfi közösül egy szamárral.Sziklarajz,Val Camonica, Italy,ca. 3000 i.e.
|
|
|
A zsidó-keresztény társadalmakban az emberek és állatok közötti szexuális kapcsolat igen sokáig büntetendő cselekmény volt. Ahogyan a Biblia írja, az ókori zsidók az ilyen viselkedést halállal büntették (Leviticus 20). A Talmud még azt sem engedte meg, hogy egy özvegy ölebet tartson, mert esetleg szexuális célokra használhatta (Abodah Zarah 22b; Baba Metziah 7.1.a) E negativ zsidó attitűdöket később a keresztény egyházak is átvették, s befolyásolták a polgári törvénykezést is a legtöbb nyugati országban. Ezt a bűnt „szodomiának” hívták, a bibliai Szodoma városa nyomán, amelyet Isten elpusztított a „természetellenes” szexuális viselkedések miatt (Genesis 19). A középkori gondolkodás szerint ez a nem-koitális szexuális viselkedés minden formáját jelentette, különösen a homoszexuális aktusokat, de az állatokkal való szexuális kapcsolatot is. (Bár a Biblia nem írja, hogy Szodoma lakói állatokkal is közösültek volna.) A történelem ironikus fordulata folytán a szodomia-törvényeket végül éppen a zsidók ellen alkalmazták. Egyes középkori teológusok szerint egy keresztény szexuális kapcsolata egy zsidóval, vagy egy mohamedánnal, az épp olyan „természetellenes”, mint ha állattal közösül, „ugyanis az ilyen személy a törvény és hitünk szerint nem különbözik a vad-állatoktól”. A vétket nagyon súlyosnak tartották. Az ilyen férfiakat és nőket évszázadokon át, s még az újkor kezdetén is élve elégették, máglyahalálra ítélték vagy felakasztották az állatokkal való szexuális kapcsolatuk miatt. Néha az állatokat is kivégezték velük együtt.
Ezek a vallási vagy jogi hagyományok a nyugati orvosi gondolkodásban is tükröződtek. Igy a papok és törvényhozók szerint bűnnek és bűncselekménynek tűnő viselkedést a pszichiáterek gyakran betegségnek deklarálták. Számukra az állatokkal közösülés egy „rendellenesség”, egy „aberráció”, „abnormalitás” vagy „perverzió” tünete. Amit az egyház és az állam „szodomiának” és „természetellenes bűncselekménynek” nevezett, azt a pszichiátria „zoofiliaként” vagy „bestialitásként” ítélte el. Az ilyen viselkedést tanusítókat elmebetegnek tartották. A pszichiáterek csak a 20. században váltak önkritikusabbá, s kezdték kerülni az ilyen pontatlan és sommás ítéleteket.
|
