|
A „Meleg és Leszbikus Jogok” harcosai az USÁ-ban
Az amerikai homoszexuális férfiak és nők helyzete épp olyan rossz volt, ha nem rosszabb, mint német sorstársaiké. Csak számtalan ember évtizedeken át tartó küzdelme révén tudták elérni a kisebbségi státuszt. Néhány élharcost mutatunk be az alábbiakban.
Balról: 1. Henry Gerber (1892-1972), született Bajorországban, az első világháború előtt emigrált az Egyesült Államokba. Magnus Hirschfeld németországi törekvései által inspirálva megalapította az első amerikai „melegjogi” szervezetet Chicago-ban, 1924-ben - a Society for Human Rights-ot (Társaság az Emberi Jogokért), ami kiadott egy újságot, a Friendship and Freedom-ot (Barátság és Szabadság), ám ezt a hatóságok a következő évben megszüntették. 2. Harry Hay (1912-2002), egy brit születésú amerikai aktivista néhány barátjával 1950-ben, Los Angeles-ben megalapította a Mattachine Foundation-t (Mattachine Alapítvány), később Mattachine Society-t, az Egyesült Államok második, sikeresebb „melegjogi” szervezetét. A „Mattachine” név francia, középkori táncosok színtársulatára utal, akik arcukon maszkkal szerepeltek. A szervezet 1953-ban megkezdte a One Magazine, majd 1955-ben a Mattachine Review publikálását. 3. Phyllis Lyon (szül. 1924) és Del Martin (1921-2008), San Fransisco-ban élnek, alapították meg az Egyesült Államok első leszbikus szervezetét - A The Daughters of Bilitis-t (Bilitis lányai) 1955-ben. A következő évben a szervezet megkezdte saját újságának, a The Ladder (A Létra) kiadását. A „bilitis” nevet a francia író, Pierre Louys egy művéből, a The Songs of Bilitis-ből (Bilitis dalai, 1894) vették.
A homoszexuális férfiak az USÁ-ban soha nem élveztek egyenlő jogokat az ún. “szodomita törvények” miatt. Ráadásul mind a homoszexuális férfiak, mind a homoszexuális nők mentálisan betegnek számítottak a pszichiáterek szerint, a vallási vezetők szerint pedig bűnösöknek. Azonban még a háromszoros hátrányos helyzet ellenére is, a kezdetben néhány, később már számos személy fáradhatatlan munkája révén megalakult a „meleg és leszbikus közösség”, amely megszerezte az elnyomott kisebbség stászuszát. (az angol „gay” szó, mely vidámat, boldogot vagy színeset jelent, fokozatosan kibővült a „homoszexuális” új jelentésével a 20.századi amerikai szlengben. A „leszbikus” szó Leszbosz szigetére utal, Sappho, az ókori görög költőnő otthonára, aki szerelmes verseket írt női tanítványaihoz). Az amerikai „melegjogi” küzdelem sok más országban inspirálta a hasonló mozgalmakat. Néhány ezek közül, átvéve ugyanazon jelmondatokat és politikai taktikákat, céljainak legalább egy részét elérte, és néhány esetben akár még sikeresebbnek bizonyult amerikai modelljeinél. Végül 1973-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság módosította diagnosztikus kézikönyvét, és a betegségek listájáról törölte a homoszexualitást, 2003-ban pedig az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kinyilvánította, hogy a szodomita törvények alkotmányellenesek. Eközben egyes keresztény és zsidó vallási vezetők is elkezdték közösségeik teljes értékű tagjaiként elfogadni a melegeket és leszbikusokat. Mindazonáltal az egyenlő jogok iránti követelések nem mindegyike teljesült, és az általános kép szerint a helyzet változatos ebből a szempontból: némely amerikai nagyvárosban a korábbi diszkrimináció nagy része eltűnt, azonban a vidék nagy részén továbbra is fennáll.
|
