Bevezetés - Történelmi jegyzetek

A szifilisz első gyógykezelése

A szifiliszt évszázadokon keresztül higannyal kezelték ( kenőcsök, tabletták vagy gőzfürdők formájában). A 19. század során inkább a kálium-jodidot alkalmazták, de még ez sem hozott igazi eredményt. Egyszerűen nem volt semmilyen valóban hatékony kezelés, amelynek aalapjait német tudósok teremtették meg a 20. század elején. Fritz Schaudinn 1905-ben felfedezte a szifilisz kórokozóját, a treponema pallidum baktériumot.Egy évvel később, 1906-ban August von Wassermann kidolgozta azt a vizsgálatot, amelyet aztán róla neveztek el. Ez a „Wassermann-teszt” lehetővé tette a szifiliszes fertőzés korai felismerését.Végül, 1910-ben Paul Ehrlich német kutató-orvos és japán asszisztense, Sachahiro Hata több száz próbálkozás után megtalálta az első hatékony gyógyszert, a „Salvarsan”-nak nevezett arzénos keveréket. Később Ehrlich kidolgozta ennek javított változatát, a „Neosalvarsan”-t. Hamarosan széles körben a szifilisz legyőzőjeként ünnepelték. Immunológiai munkásságáért Ehrlich már 1908-ban megkapta az orvosi Nobel-díjat.

Fritz Schaudinn (1871-1906)

August von Wassermann
(1866-1925)

Paul Ehrlich (1854-1915)
és Sachahiro Hata (1873-1938)