|
A másik nem öltözékének viselése mögött nagy színházi hagyomány áll. Sok kultúrában évszázadokon keresztül a nők számára nem volt megengedett, hogy színpadon játsszanak, ezért az összes női szerepet is férfiak vagy fiúk játszották. Példa erre a “pekingi opera” [avagy Csing-csü: hagyományos kínai játékszínforma], vagy a japán kabuki. A nyugati kultúrát illetően a legjobb példa az angol színház Shakespeare idejében. Ő és drámaíró társai is “fiú színészekkel” játszatták el az összes női szerepet, azaz fiatal, serdülőkor körüli fiúkkal, akik Oféliaként, Júliaként, Kleopátraként és Lady Macbeth-ként meg tudták győzni és meg is győzték a közönséget. A 17. században végül engedélyezték a női színészeket és operaénekeseket, de a legnagyobb operaénekes sztárok a castrati-k voltak, azaz magas hangú kasztrált férfiak. Amikor az ilyen magas hangok a férfiszerepekben feleslegessé váltak a 19. század folyamán, különös módon fordult ellenkezőjére a helyzet: szerepeiket férfikosztümös női énekesek vették át, az ún. “trouser” (nadrágos) szerepekről van szó. Sok zeneszerző kapott a fejlődés kínálta lehetőségen, és szándékosan írt ilyen szerepeket operáiba. A színházi cross dressing másik példáját adja a hagyományos brit Christmas Pantomime (Karácsonyi Pantomim), ahol a szőke herceget illetve „principal boy”-t nő játssza, vagy a „Péter Pán”, ahol Pétert játssza színésznő. Vagy a modern televíziós személyiség esete, mint pl. a férfi által játszott „Dame Edna” (Edna néni – egy Barry Humpries nevű ausztrál színész által megtestesített népszerű fiktív tévés személyiség).
Ez a fajta színházi cross dressing azonban nem tekinthető transzvesztizmusnak a szó modern értelmében, igy belőle az előadó szexuális érdeklődésere és viselkedésére következtetni nem lehet. Ugyan nem lehet kizárni minden esetben, de általában véve valószínűleg semmilyen szexuális jelentősége nincs a színházi cross dressing-nek a színész számára. Néhány híres, női szerepeket játszó ázsiai színész közismerten homoszexuális volt, ám helytelen ezt tipikusnak tartani. A legtöbb előadó számára most és régebben is, mindez csak egy színészi vagy énekesi munka volt. Más lehet a helyzet bizonyos modern, az ún. traveszti műsorokban fellépő “nőimitátorok”-nál, de még ilyenkor sem volna célszerű bármit is feltételezni az előadók önazonosulását, erotikus érdeklődését vagy szexuális orientációját tekintve. A színpadi életük és a magánéletük között a vártnál kevesebb átfedés lehetséges.
 |
Cross dressing a színpadon
Balról: Fiatal fiú Lady Macbeth-et játszik Shakespeare színházában Férfi színész “pekingi operá”-ban játszik hercegnőtFérfi színész (onnagata) japán kabukiban játszik női szerepetNői mezzoszoprán Octavian “nadrágos szerep”-ében Richard Strauss Rózsalovag című operájában
|
