|
 Az incestus legtöbb országban bűntény, de minthogy általában a magánéletben történik, nem könnyű észrevenni és büntetni. Legtöbbször nem kerülnek bíróság elé az érintett apák és lányaik. Pedig a lányok néha még a pubertást sem érték el. Ám ez többnyire nem jelenti azt, hogy az apa pedofil. (Kivételek azok a pedofilek, akik azért nősülnek meg, hogy közelebb kerüljenek a gyermekekhez.) Az apa egyszerűen kihasználja egy védtelen és könnyen elérhető szexuális tárgy alőnyét. S ezt jól mutatja az is, hogy gyermekét mint önző vágyainak tárgyát kezeli. Alkalmazhat hizelgést, igérgetést, megtévesztést, megfélemlítést, kényszerítést, fenyegetést vagy testi erőszakot, s ha az incesztus titokban marad, akár évekig is folytatódhat.
A lány számára ez az élmény pszichológiailag csaknem mindig romboló hatású. Hosszú évekig tarthat, amíg kiheveri ezt a traumát, ha egyáltalán képes kiheverni. Akár az anyját is azzal vádolhatja - néha joggal --, hogy „félre nézett” és nem segített neki. Az apa - lánya incesztus végered,ányben tűrhetetlen helyzetet teremt egy családban. (Az anya - fia incesztus következményei enyhébbek lehetnek, mindenesetre jóval ritkábbak.)
Egyes családok különböző okok miatt inkább elhallgatják a bűntényt. Pl. szükségük lehet az eltartójukra, félnek a nyilvános botránytól, vagy reménykednek a „saját megoldásban”. A bírósági tárgyalás és ítélet biztosan nem elegendő egy ilyen eset megoldásához. A család minden tagjának, az apát is beleértve, pszichológiai segítségre van szüksége, hogy a kölcsönös bizalom minimumát visszaszerezhessék. Kapcsolatuk azonban legtöbbször mégis tönkremegy.
|
