
|
Friedrich S. Krauss (1859 -1938) osztrák ethnologus, alkotta a „parafilia“ kifejezést. Ő a Balkánon erotikus folklort gyüjtött, kiadta az “Anthropophyteia” (1904-1913) c. lapot és társkiadója volt az első szexológiai lapnak (Zeitschrift für Sexualwissenschaft), amelyet Magnus Hirschfeld alapított 1908-ban.
|
|
|
Amikor az orvosi szakma belefáradt abba, hogy tudományos, vagyis tisztán leíró, morálisan semleges kifejezéseket találjon az elítélő „perverzió”, „aberráció” és „deviáció” helyett, akkor végül az ún. „parafilia” terminusát alkalmazta (görög para: mellett, filia: szeretet) A logika szempontjából azonban ez nem nevezhető jobbnak. A parafilia a meghatározása szerint másodrangú szeretet. A szó még feltételezi egy „igazi”, „reális”, „naturális” és „helyes” szeretet létezését, amelynek mellett , mögött vagy alatt kisebb testvérei állnak, éppúgy, mint az „igazi” orvos mellett vagy mögött áll a paramedikális személyzet. Tudományos szempontból ez egy megalapozatlan feltételezés. Akik ezt a kifejezést használják, azok azt hiszik, hogy ők ismerik a szexuális viselkedés „igazi” célját és jelentését, s illetékesek mindannak kijavítására, ami nem felel meg az ő elképzelésüknek. Ők legfeljebb ideológusok, bár nem tudnak róla. Valójában a „parafilia” különböző meghatározásainak egyike sem felel meg az objektivitás legalapvetőbb elveinek. Ugyanis vagy moralizálók és naivak, menthetetlenül homályosak, sőt, tautologikusak. Példáué: sok szerző beszél „atipikus és extrém szexuális viselkedésről”, mások „szexuális objektumok vagy helyzetek keltette izgalomról, amely zavarja a kölcsönösen élvezetes szexuális tevékenységet”. Egyesek pedig megállapítják, hogy „a parafiliák a szexuális késztetés zavarai, amelyeket deviánsnak tekinthető viselkedés jellemez”, vagy pedig kategórikusan kijelentik: „a parafiliák pszichiátriai zavarok, amelyek deviáns szexuális viselkedésben nyilvánulnak meg.” Az utóbbi két meghatározás tautologikus és teljesen értelmetlen („a parafiliák zavarok és ezért deviánsak”). Ez olyan, mintha azt mondaná: „egy házasságon kívüli viszony házasságtörésként nyilvánul meg”, vagy „a szegénység a pénz hiányának következménye”. Az ilyen üres formulák semmit sem érnek atudományos vitákban, mert semmit sem magyaráznak meg, s nyitottak mindenféle mesterkélt értelmezés számára. Ám a többi meghatározás sem sokkal jobb. Sok emberi viselkedés „atipikus” anélkül, hogy lelki zavarra utalna; pl. magas hegycsúcsok megmászása, világ körüli kerékpárút, kolostorba vonulás és némasági fogadalom, porcelán gyűszűk gyüjtése és hasonlók. Az „extrém” szó viszonylagos; konkrét jelentése a beszélőtől és kontextustól függően változó. A „kölcsönösen élvezetes szexuális tevékenység” a nyugati középosztály kulturális ideálja, s korántsem egyetemes, sem történelmileg, sem földrajzilag. Másrészt sok ugynevezett parafilikus aktivitás lehet kölcsönös és élvezetes. Vagyis a „parafilia” kifejezés éppolyan ideologikus és tudománytalan, mint azok, amelyeket helyesbíteni próbál.
|