|
A „felláció” kifejezést (lat. Fellare: nyalni) a férfi nemi szervek nyalásának vagy szopásának leírására használják. Amikor két férfi szeretkezik, nyilvánvalóan fellációt is alkalmazhatnak felváltva egymás kielégítésére. Sőt, akár egyidejűleg is gyakorolhatják a kölcsönös, orális közösülést (lásd alább a „69”-ezést).
A múltban egyesek megkülönböztették a fellációban résztvevő „aktiv” és „passziv” partnereket, ezáltal fejükre állítva e szavak értelmét. E fura különbségtétel szerint a nyaló férfi, élénk mozgásai ellenére „passziv”, nőies szerepet játszott, miközben akit nyaltak, tétlensége és mozdulatlansága ellenére „aktiv” lett volna. E fordított logika bizarrságának eredményeként csak az élénken mozgó, „passziv” partner volt homoszexuális, míg a mozdulatlan „aktiv” partner heteroszexuálisnak számított. (Az érvelés másik verziójában a fogadó fél (vagyis aki a péniszt a szájába fogadja) mindig női szerepet játszik, míg a behatoló (aki péniszével behatol) szerepe mindig férfias. Persze a „nőies szerepet” itt is homoszexuálisnak, a „férfias szerepet pedig heteroszexuálisnak tartották.)
Nem csoda, hogy sok bűntudatos, biszexuális férfi és hímnemű prostituált arra használta ezt a torz logikát, hogy racionalizálja saját, homoszexuális cselekedeteit. Ragaszkodtak a mozdulatlan, de mégis „aktiv” szerepükhöz, kerültek minden mozgást, s igyekeztek minél nyugodtabbnak látszani. S aztán állították, hogy ők valójában semmi „rendelleneset” nem csináltak. Valójában az aktivitásnak és passzivitásnak semmi köze akár a biológiai nemhez, a genderhez, akár a szexuális orientációhoz. Akit egy férfi orgazmushoz tud juttatni, az szexuálisan reagál rá, s ezt a tényt semmiféle szofisztika nem másítja meg.
|
