|
|
|
|
Alapvető “késztetések” az állatvilágban
Vajon az állatok alapjában lusták és „késztetni “ kell őket a táplálkozásra, ivásra és párzésra? Vagy egyszerűen elevenek és így néha éhesek, szomjasak, sőt, párzásra is készek?
|
|
|
A mai tudományos vitákban a „késztetés’ szót már nem használják olyan gyakran, mint korábban. Valójában sok tudós teljesen elutasítja ezt a fogalmat. Nem látják előnyösnek az éhséget úgy leyrni, mint éhség-késztetést, s ahelyett, hogy az állatok „szomjúság-késztetésének kielégítéséről” beszélnének, inkább egyszerűen megállapítják, hogy az állatok isznak, mert szomjasak. Továbbá egyre inkább megkérdőjelezik azt az elgondolást, hogy az állatok alapjában tehetetlenek és „késztetni” kell őket az aktivitásra. Mindazonáltal a „késztetés” fogalma hatással volt a pszichológusokra, akik le akarták írni a fiziológiai alappal rendelkező motívációkat. Ezért a pszichológiai tankönyvekben a „késztetés” fogalmát úgy lehet meghatározni, mint „olyan izgalmi állapotot, amelyben egy szervezet viselkedése a rossz közérzet vagy a fiziológiai egyensúly-hiány elkerülésére irányul”. Ebben az értelemben késztetésnek nevezik például az éhséget, a szomjúságot, az alvásigényt és a tűrhető hőmérséklet igényét. A késztetést az élelem, az ital és az alvás hiánya váltja ki, vagy az olyan hőmérséklet, amely túl meleg vagy túl hideg. Minél nagyobb az egyensúlyhiány, annál erősebb a késztetés. Ennek folytán, ha van elegendő élelem, ital és alvási lehetőség, valamint kellő hőmérséklet, akkor a késztetés (szükséglet) kielégült, s csak egy újabb egyensúlyhiány mozgósíthatja. Végeredményben nyilvánvaló, hogy e késztetések működése fontos a szervezet számára. Élelem, ital vagy alvás nélkül, s forróságban vagy fagyos hidegben a szervezet el is pusztulhat.
|
