A szexuális viselkedés tárgyai és alap-típusai

2. Heteroszexuális közösülés: Anális közösülés

Kulturális attitűdök

Az anális közösülést mind a zsidó, mind a keresztény hagyományok ősidők óta bűnnek és perverziónak tekintették, s ezt az attitűdöt később az iszlám is átvette. A középkori keresztények „természet elleni bűnnek” vagy „buziságnak” (egy bulgáriai eretnek szekta nyomán), esetleg „szodomiának” (a bibliai Szodoma városa nyomán) nevezték. Amint e kifejezések mutatják, ezt a viselkedést mindenekelőtt vallás elleni bűnnek tekintették. Ám később polgári bűnné változtatták, amely súlyos büntetéssel járt. (Néhány büntető törvénykönyv az orális közösülést is büntette.) Idővel ugyan enyhültek ezek a kemény „szodomia-törvények”, s ritkábban alkalmazták azokat, de néhány nyugati országban egészen a 21. századig megmaradtak. Az ilyen törvények egyaránt vonatkoznak a hetero- és a homoszexuális párokra.

Szodoma lerombolása
A Biblia szerint Isten lerombolta Szodoma városát, lakóinak bűnei miatt (Genesis 19).
A középkorban ezeket a bűnöket általában “természet elleni” szexuális viselkedésnek tartották,
ide értve különösen az anális közösülést férfiak vagy vegyes párok esetében.
(12. századi mozaik, Monreale Cathedral, Szicilia.)

Eltekintve a történelmi örökség folytatódó pszichés hatásától, ma még sokan arra kondicionáltak,  hogy az ánuszt szennyesnek és undorítónak tekintsék, annak ürítési funkciója miatt. (Kicsit kevésbé a nemi szervek is ellenszenvesnek tűnnek, mert a vizelet ürítése kapcsolódik hozzájuk.) Az ilyen egyéni attitűdök gyakran mélyen gyökereznek és tiszteletben tartandók.  Végül is arrogancia és szemtelenség lenne, ha bárki olyasmire akarná rávenni szexuális partnerét, amit az nem szeret.  Ám azok a tudósok, akik az ügyet pártatlanul, történelmi és globális perspektívából tanulmányozzák, megállapítják, hogy az anális közösülés elleni tiltakozás sohasem volt általános - és ma sem az.