|
Háttér és célok
Történelmi háttér
„Az emberi szexualitás a nevelésben és a terápiában: az egészségügyiek képzéséről” címmel a WHO már 1974 febr. ő és 12. között megrendezett egy tanácskozást Genfben. A különböző nemzetiségű résztvevőket az emberi szexualitás terén nyujtott oktatási, kutatási vagy klinikai tapasztalataik alapján hívták meg. A résztvevőket arra kérték, hogy kritikus állapotfelmérést és javaslatokat adjanak a következőkről: A szexológia szerepe az egészségügyi programokban, különösen a családtervezésben. A szexológia tananyaga és módszerei az egészségügyiek oktatásában. Ama terápiás és tanácsadási modelleknek a meghatározása, amelyek a különböző szociokulturális kontextusok elvárásainak megfelelnek és alkalmazhatók az egészségügyi szakmákban. Az emberi szexualitással kapésolatos oktató és terápiás programok kezdeményezése, megszervezése és beépítése, valamint nemzetközi kapcsolatok és koordináció a szexológiában.
A találkozó végkövetkeztetéseit az alábbi dokumentum tartalmazza: „Szexuális nevelés és gyógyítás; az egészségügyiek képzése”. Ez a történelmi dokumentum az egészségüggyel foglalkozók képzésének javítását célozta, hogy megteremtse a szükséges szexuális nevelés, tanácsadás és –terápia feltételeit. Ezenkívül szorgalmazta a szexológiának és információs központjainak fejlesztését világszerte. A WHO európai irodájának két további konferenciája foglalkozott az említett dokumentummal. Mindenesetre a megfelelő Ajánlások nem váltak széles körben ismertté, így azok megvalósítása is elmaradt. Az első dokumentum publikálása óta eltelt 2ő évben sokféle fejlemény történt az emberi szexualitással foglalkozó és a rokon tudományok területén. Ezek a fejlemények gazdagították ismereteinket a szexuális nevelés, tanácsadás és szexuálterápia komplexitását illetően. A kutatás tisztázta a hatékony és a hatástalan megközelítéseket és intervenciókat. Az újabb problémák, különösen a HIV/AIDS járvány megjelenése tudatosította bennünk a jobb szexológiai képzés sürgősségét és a szexuális problémák sokkal jobban koordinált és átfogóbb kezelésének szükségességét. Az eddigi törekvések kiegészítése és továbbfejlesztése végett az Összamerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO) és a Szexológiai Világszervezet (WAS) regionális konzultáéiót hívott össze (a WHO égisze alatt) , hogy újra megvizsgálják, hogyan erősíthető a szexuális egészség, s mit tehet az egészségügy (és a nevelésügy) ennek érdekében. E konzultáció eredménye az alábbi dokumentum.
Indokolás
A szexuális egészség vonatkozásában néhány fontos, új fejlemény történt, pl. az alábbiak: Több ismeret az emberi szexualitás különböző aspektusairól. Ez elméleti vizsgálatok, orvosi, pszichológiai, szociológiai és antropológiai kutatások, valamint epidemiológiai és klinikai tanulmányok révén vált elérhetővé, igy komplex tudományterület jött létre, amely túllép az egyes tudományokon. A HIV-járvány keletkezése és más, nemi úton terjedő fertőzések fokozott figyelembe vétele. E probléma hatékony kontrollja a szexuális viselkedés eredményes változtatásán alapul. A szükséges viselkedés-változtatás elérésének képessége jelentős mértékben függ az emberi szexualitás jobb megértésétől. Ismeretek létrejötte a feminista kutatások révén. Ezek az ismeretek azt mutatják, hogy a társadalmakat az előírások és hallgatólagos egyezségek komplex rendszere szabályozza, amely az ismeretek konstrukcióját is áthatja. A „gender”-perspektíva azt jelenti, hogy az emberi szexualitásnak semmilyen magyarázata nem lehet teljes, ha a „férfiasság” és „nőiesség” kulturális fogalmait figyelmen kívül hagyja. A reproduktiv egészség meghatározása és konszolidálása. Különösen fontos, hogy a Népesedés és fejlődés nemzetközi konferenéiájának akcióprogramja a reproduktiv egészségen belül a szexuális egészséget is jelentősnek nyilvánította.
Az a belátás, hogy az erőszak és a nemi erőszak, különösen a nők, a gyermekek és a szexuális kisebbségek ellen a közegészségügy komoly problémája. A szexuális jogoknak emberi jogokként történő elismerése. A szexuális jogokat hangsúlyozottan elismerték és megfogalmazták olyan társulatok, mint a Nemzetközi saládtervezési Szövetség és a Szexológiai Világszövetség. Ám a szexuális jogokat csak az utódnemzés vonatkozásában issmerték el például a Nemzetközi Népesedési Konferencián (1994, Kairo) és a Nők 4. Világkonferenciáján (Beijing, 1995). Szükség van tehát egy átfogóbb állásfoglalásra a szexuális jogok teljes elismerése érdekében. Erőteljesebb követelések olyan társadalmi mozgalmak, különösen kisebbségek részéről, mint a homoszexuálisok, leszbikusok és „transzgender-személyek”, a jogi elismerés és védelem érdekében. Hatékonyabb és biztonságosabb gyógyszerek kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik a szexuális funkció változtatását és javítását. Ez megújította az érdeklődést a szexuális funkciózavarok és a kényszeres szexuális viselkedés előfordulása és következményei iránt.
A konzultáció céljai
|