|
|
|
->Tartalom |
|
|
|
|
|
|
|
Akciók és stratégiák a szexuális egészség védelmére
Az egészség minden társadalomban elsődlegesen fontos tényező. Az átfogó egészség elérése érdekében szükség van a szexuális egészség védelmére és erősítésére. Az egészségügy számos területés elért, jelentős haladást tovább lehetne erősíteni a szexuális törekvések és problémák megújuló hangsúlyozása révén. Különösen nagy erőfeszítések történtek a reproduktiv egészség területén és a HIV/AIDS megelőzése, ill. kontrollja terén. A szakemberek munkacsoportja egyetért abban, hogy az egészségvédelem alapvető célját hatékonyabban el lehetne érni, ha átfogóbban foglalkoznának a szexualitással, ahogyan azt a jelen dokumentum ajánlja. A szexuális egészség átfogó koncepció. Az elérésére és megőrzésére irányuló akciók és stratégiák az egészséget általában is javítják, s így növelik a személyes és társadalmi jóllétet. A munkacsoport egyetért abban, hogy az átfogó egészségvédelem mellett az emberi jogok elismerése is hatékony eszköze a szociális, politikai, jogi és kulturális változások elérésének. A WHO az egészséget, mint emberi alapjogot ismerte el. A szexuális egészség követelménye változásokat igényel a társadalomban, a politikában, a jogban és a kultúrában; ezért hangsúlyozzuk itt az emberi jogokat. Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja például a következő, hivatalos nyilatkozatot tette: Az emberi jogok minden ember értékének és méltóságának tiszteletben tartásán alapulnak és megkísérlik biztosítani a nyomortól és bajoktól való mentesülését. Az emberi jogok etikai elvekben gyökereznek (s ezeket általában az országok alkotmányai és jogrendszere törvénybe foglalja). Ezek : ényegesek minden férfi, nő és gyermek jólléte számára. Alapvető és sérthetetlen szabályokon alapulnak, általánosan érvényesek és megváltoztathatatlanok. A szakemberek munkacsoportja a következő öt célt ajánlotta a kormányzati és éivil intézmények, köztük az egészségügyi szektor figyelmébe:
A szakemberek munkacsoportja egy sor stratégiát is megnevezett e célok elérésére.
Első cél: A szexuális egészség védelme
A szexuális egészséget a társadalom minden tagjánál védeni kell. Ehhez szükség van az egyének szexuális jogainak elismerésére (beleértve az értelmi vagy testi fogyatékosokat is). A szexuális egészségért folytatott munka hatékonyabb lesz, ha az egyes részek helyett a szexualitás minden komponensét figyelembe veszzük. Ennek megfelelően a szexuális egészség minden dimenzióját (vagyis az emocionális kötődést / szerelmet, a nemi szereptanulást és a reproduktiv egészséget egyaránt) integrálni kell az elfogadott egészségügyi programokba). Az erotikus élvezet olyan emberi dimenzió, amelyet, mint pozitiv, egészségfejlesztő emberi alapszükségletet gyakran nem fogadnak el. Újabb vizsgálatok azonban megmutatták az erotikus élmény jelentőségét; kiderült, hogy még a fiziológia síkján is hatással van. Az erotikus élvezetet még erősebben stigmatizálták, ha az autoerotikaként, vagyis önkielégítésként (maszturbációként) nyilvánult meg. A szakirodalomban azonban semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy ez a viselkedés káros. Azonkívül a klinikai szexológusok egyetértenek abban, hogy az autoerotikus viselkedés hasznos lehet a különböző szexuális funkciózavarok kezelésénél. Ráadásul még az is értéke az autoerotikának, hogy fertőzésmentes szexuális viselkedést biztosít. A szexuális élvezet stigmatizációja azt is eredményezte, hogy sok szexuális nevelési programban még csak nem is említik. Ez természetesen kihat az egészségügyi szolgálatok igénybevételére is. A szexuális élvezőkészségükkel kapcsolatos problémák és igények miatt jóval kevesebben keresnek szaksegítséget, mint az a szexuális egészségproblémák tényleges előfordulási gyakorisága alapján elvárható lenne. Az egészséges emocionális kötődés, a szerelem jelentőségét nem lehet túlbeésülni. (E.J. Haeberle megjegyzése: az eredeti szövegben itt tévesen „underestimated” (alulbecsülni) áll.) A viselkedéskutatók régóta tudják, milyen fontos az egészséges, szeretetteljes környezet. A biológiai beállítottságú vizsgálatok is kimutatták, hogy a testi érintéssel kapcsolatos, korai élmények szükségesek a központi idegrendszer érése szempontjából.
Számos bizonyíték van arra, hogy az egészségügyi törekvések és problémák jobban kezelhetők, ha a megelőzést és gyógykezelést integrálják a széleskörű egészségügyi programokba. Bár szükség van speciális akciókra és programokra is, elengedhetetlen a szexuális egészség védelmének integrálása az állami egészségügyi programokba.. A következő külön intézkedések jöhetnek szóba: Széleskörű stratégiák és tervek kidolgozása a szexuális egészség érdekében. Törvények és rendeletek igénylése az említett stratégiák megvalósítására. A szexuális egészségre vonatkozó tételek beépítése a meglevő egészségügyi programokba. A szexuális egészség mutatóinak kidolgozása, a programtervezés és értékelés számára. Konszenzus kialakítása a szexuális problémák definiciója és osztályozása terén. Vezérfonalak kialakítása a szexuális problémák optimális kezelésére.
Az elméleti és empirikus feminizmus innovativ működése óta egyre több bizonyíték merült fel a nemi hovatartozás és az egészség összefüggéséről. Különösen a nőkérdéssel foglalkozó világkonferenciák erősítették annak belátását, hogy az egészséggel kapésolatos fejlesztési célok nem érhetők el, ha a nemi hovatartozást nem veszik figyelembe. E stratégia megvalósításához az akciók széles skálája szükséges, az olyan intézkedésektől, amelyeknek látszólag nincs közük az egészséghez, egészen a férfiak és nők különböző egészségszükségleteinek tudatosításáig. Ezek az akciók túl mutatnak annak belátásán, hogy a szexuális kapcsolatok a nemek kapcsolatai. Függetlenül attól a vitától, hogy a nemi hovatartozás rrésze-e a szexualitásnak, vagy mindkettő része-e egy tágabb rendszernek, nyilvánvaló, hogy szexuális egészségről nem beszélhetünk a nemi hovatartozás és annak a hatalmi viszonyokban való tükröződése nélkül. E stratégia néhány komponense a következő: Azon, meglevő hivatalos intézkedések felülvizsgálata, amelyek befolyásolják a nemek egyenlő esélyeit, például a lányok iskolakötelezettsége és szakképzése terén. „Gender-perspektiva” bevezetése a szexuális egészségszolgálatok tervezése és megvalósítása terén. Például annak figyelembe vétele, hogy a férfiak és nők nem egyformán rendelkeznek szabadidővel az egészségügyi létesítmények látogatásához. Annak biztosítása, hogy az átfogó szexuális nevelés mindig vegye figyelembe a nemi hovatartozás jelentőségét, és hangsúlyozza a férfiak és nők jogát a szexuális esélyegyenlőségre. Olyan akciók támogatása, amelyek a férfiak számára megkönnyítik a nemi szerepek változásainak és az „új férfiasság” mibenlétének megvitatását és megértését. Ez azért fontos, mert a nők státusának változását a férfi szexualitás veszélyeztetésének érezhetik, különösen az olyan társadalmakban, ahol az utóbbi uralkodással és szociális fölénnyel kapcsolódik össze. Az egészségügyiekben tudatossá tenni saját előítéleteiket a nemi különbségekkel kapcsolatban.
Az ilyen viselkedés egyéni, interperszonális és társadalmi szinten egyaránt megjelenik. Jellemzője az autonómia, a becsület és tisztelet, az egyetértés, a védelem, az örömkeresés és jó közérzet. Az egyén szexuális viselkedése akkor felelősségtudó, ha senkinek sem okoz kárt és kerüli a kihasználást, a zaklatást, a manipulálást és diszkriminálást. A társadalom úgy segítheti a felelősségteljes szexuális viselkedést, ha tagjainak rendelkezésére bocsátja azokat az ismereteket, forrásokat és jogokat, amelyekre szükségük van az ilyen viselkedéshez. A felelősségtudó szexuális viselkedésre a szexuális egészség érdekében van szükség. Ezért a felelősség az egyik legfontosabb érték, amit át kell adni. Az összpontosítás a felelősségtudó szexuális viselkedésre hatékony eredményeket hozhat, amennyiben csökkenti a társadalomra háruló terheket, például a morbiditás csökkentése és a jóllét erősítése révén. E stratégia komponensei: A felelősség, mint közvetítendő érték minden szexuális nevelési programban. Nevelési programok kidolgozása a felnőttek, különösen a szülők számára, minthogy ők a felelősségtudó szexuális viselkedés leghatékonyabb közvetítői. A tömegközlési eszközök bevonása a felelősségtudó szexuális viselkedés témájának rendszeres bemutatására, vagy akár kampányszerű elősegítésére. Olyan törvények hozása, amelyek elősegítik a felelősségtudó szexuális viselkedést.
4. Stratégia: A szexualitással és a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos félelmek, előítéletek és diszkriminációk megszűntetése. Az említettek akadályozzák a szexuális egészséget. A félelem tudatlanságból és téves információk alapján keletkezik. Bőségesen bizonyított, hogy az egyének viselkedése egészséges lesz, ha a tudásuk növekszik. A szorongásokkal teli és negativ beállítottságú egyéneknél nagyobb a veszélye az egészségtelen viselkedésnek. Az erotofóbia negatív affektiv-evaluatív reagálás a szexualitás élvezet-komponensére. Az erotofóbok kevésbé keresnek nemi kapcsolatokat, negatívan reagálnak a szexről folyó, nyilt beszélgetésre és nem gondoskodnak fogamzásgátló eszközökről. A homofóbia irracionális félelem a homoszexuális beállítottságú emberektől. Ez néha büntetendő cselekményekhez vezet. Egyes kutatási jelentések a homofóbiát kognitiv gátlásokkal hozzák kapcsolatba. A nyilt elutasítás, diszkrimináció, vagy erőszak a melegek és leszbikusok ellen gyakran sokféle egészségi és személyiségfejlődési problémával függ össze. E stratégia néhány komponense és speciális akciója: Annak megértését elősegíteni, hogy a női és férfi identitás skálája felosztható heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális, „bi-gender” és transzgender egységekre. A homofóbia csökkentése bármely szexuális orientáéiójú embereknél.
A szexuális erőszak káros hatásait bőségesen dokumentálták. A szexuális jogok és a szexuális egészség igénye hozzájárul a szexuális erőszak csökkentéséhez és megszűntetéséhez. Különösen az alábbi intézkedések akadályozhatják a szexuális erőszakot: A nemi egyenjogúság és egyenrangúság követelése, valamint a szexuális diszkrimináció megszűntetése (mert épp ez tartja fenn a szexuális erőszakot), s végül az átfogó szexuális nevelés. Akciók a szexuális erőszak megakadályozására: A szexuális erőszak különböző formáinak felderítése. Hatékony törvények hozása a szexuális erőszak csökkentésére. A szexuális erőszakcselekmények feljelentési kulturájának erősítése. A szexuális erőszak áldozatai gyógyulásának elősegítése. Egészségprogramok létesítése a szexuális agresszorok számára, akiknek segíthet a terápia.
Második cél: A közvélemény átfogó szexuális felvilágosítása
A szakértők munkacsoportja egyetért abban, hogy az átfogó szexuális nevelés, amely az egész életen át tartó folyamatként az emberi szexualitás minden vonatkozásában ismereteket, beállítottságokat, készségeket és értékeket közvetít, vagy változtat, egyike a legjobb beruházásoknak, ha egy társadalom biztosítani kívánja tagjainak szexuális egészségét. Az átfogó szexuális nevelés korai életkorban kezdődjön, s az adott életkornak és fejlődési szakasznak megfelelően alakítson ki pozitív szexuális beállítottságokat. A szexuális nevelés alapozza meg a szexualitással kapcsolatos ismereteket. Közismert azonban, hogy a szexualitással kapcsolatos informáéiók önmagukban nem elegendőek. A szexuális nevelésnek az ismeretnyujtás, felvilágosítás mellett az attitűdöket és készségeket is fejlesztenie kell.
Ez különleges figyelmet érdemel, mint a tartós szexuális egészség alapköve. A legtöbb országban az iskola az egyetlen közintézmény, amellyel mindenki kapcsolatba kerül. Az iskola így ideális környezet a szexuális nevelés számára, ezért ezt a kormányoknak ott el is kellene rendelnie. Jónéhány kutatás állapította meg a hatékony szexuális nevelés jellemzőit. (Ezeket lásd a Függelék III-ban.)
Az iskolák mellett minden más nevelési intézménynek is szerepet kell vállalni a szexuális nevelésben, ha a tartós és átfogó szexuális nevelés célját el akarjuk érni. Különösen a felnőttnevelés (pl. a tanárképzés) intézményei segíthetik elő a szexuális egészséget, amennyiben a szexológiát oktatják.
A fogyatékosok ugyanúgy jogosultak az átfogó szexuális nevelésre, mint bárki más. Minthogy a fogyatékosoknak különleges igényeik lehetnek, különleges körülmények között élnek és szexuális döntéshozó képességük fejletlen vagy sérülékeny, átfogó szexuális nevelésük különlegesen fontos.
Történetileg nézve két csoport igényeit a szexuális nevelésre mindig elhanyagolták: az intézetiekét (elítéltak, kórházlakók, gondozóotthonok lakói) és azokét, aakik nem jutottak rendszeres képzéshez (pl. illegális bevándorlók és otthontalanok). Ami az első csoportot illeti, a jogilag értük felelőseknek etikai kötelességük, hogy lehetővé tegyék ezek szexuális felvilágosítását, ami megkönnyíti szexuális egészségük ápolását és a komolyabb veszélyek (HIV és más fertőzések) elkerülését. Az utóbbi csoportért a kormányzat viseli a felelősséget.
5. stratégia: Más populációk átfogó szexuális nevelése (legális bevándorlók, nyelvi kisebbségek, menekültek) Megemlítendő még azok csoportja, akik nehezen jutnak iskolázáshoz. A szexuális egészséggel kapésolatos problémák előfordulásának veszélye náluk is nagyobb. A bevándorlók és menekültek, akik az ország uralkodó nyelvét nem beszélik, szintén jogosultak átfogó szexuális nevelésre. Ahol csak lehet, be kell kapcsolni őket a meglévő nevelési programokba.
Közismert a tömegközlési eszközök befolyása a szociális normákra. Ezért a szexuális egészség védelmében a tömegközlési eszközöknek is részt kell vállalniuk, s ennek során minden meglevő és újabb kommunikációs csatornát ki kell használni (rádió és televizió, nyomtatott sajtó és Internet). A sajtó munkatársai felelősek azokért, akikhez szólnak, s ezt a szexuális egészség vonatkozásában sem lehet tagadni. Már vannak példák a tömegközlési eszközök felhasználására a reproduktiv egészség, vagy a nemi úton terjedő fertőzések megelőzése érdekében, s az eredmények azt mutatják, hogy ez kifejezetten hasznos az egészségvédelem szempontjából.
Harmadik cél: Az egészséggel kapcsolatos szakemberek felvilágosítása, kiképzése és támogatása
A lakosság szexuális egészségének hatékony védelme érdekében szükség van a szakemberek széles körének megfelelő felvilágosítására és kiképzésére. Ide tartoznak az egészségügyiek, a HIV/AIDS prevencióban és a családtervezésben dolgozók, a pedagógusok, sőt, még a társadalmi aktivisták is.
Ez a képzés legalább négy síkon történjen: Egy alapképzés a szexuális egészségről minden egészségügyi szakember számára, kiképzésük és továbbképzésük részeként. Ide tartoznak az orvosok, a betegápolók és idősgondozók, a klinikai pszichológusok, a szociális munkások és a különböző egészségügyi szolgálatok munkatársai. A reproduktiv egészségvédelem szakembereinek szexológiai képzése. A nemi úton terjedő fertőzések szakembereinek szexológiai képzése. A szexuális neveléssel, szexuális tanácsadással és szexuálterápiával foglalkozók képzése. E négy csoport képzésével és továbbképzésével kapcsolatos ajánlások találhatók a Függelék IV-ben. Ezekből világosan kiderül a képzés interdiszéiplináris jellege.
A pedagógusok szakmai képzésük részeként kapják meg mindazokat az ismereteket és készségeket, amelyek a hatékony szexuális neveléshez szükségesek. Minthogy a szexuális nevelésre való felkészítés integrált része lehet a pedagógiai tanterveknek, az ilyen képzésnek minden pedagógusra nézve kötelezőnek kell lennie.
A szexológia kb. 1907-ben lett önálló tudomány. Az elmúlt évszázadban ez a tudomány sokat fejlődött. Történetileg nézve három fő területe van: a nevelés, a kutatás és a gyógykezelés. Ma már ezekhez új tudományágak tartoznak. A lakosság szexuális igényei kiszélesítették a szexológia értelmezését. A HIV és más, nemi úton terjedő járványok fellépése nyomán sok szakember specializálódott a veszélyeztető szexuális viselkedés tanulmányozására. Nagy populációkat kérdeztek ki szexuális viselkedésükről. .. Az „orvosilag támogatott gyermevállalás” technikáinak fejlődése (mesterséges megtermékenyítés) és a szexuális funkciók javításának gyógyszeres újításai különböző tudományágakból olyan szakembereket hoztak össze, akik mostmár a pácienseik szexuális egészségére koncentrálnak. A nők és a szexuális kisebbségek számára létesült egészségügyi központok törődnek ezek egészségének ápolásával, miközben a szexuális egészséget közösségi szinten is fejlesztik. A szexuális kisebbségek szabadságmozgalmainak következményeként megjelentek a kisebbségi jogok védelmezői és érdekvédelmi csoportjai, amelyek a „biztonságos” viselkedést propagálják. Legújabban a szexuális bűnözők gyógykezelése is ígéretes eredményeket mutat.
Nyilvánvaló, hogy a jövő szexológiája számos új és nagyon különböző tudományág együttműködését jelenti, így különböző síkon és különböző funkciókban szolgálják a szexuális egészség igényeit. Mint interdiszciplináris tudomány, kiválóan alkalmas lesz arra, hogy egyesítse a szakemberek tudását és tapasztalatait, a különböző érdekvédelmi célokat, a lakosság egészség-törekvéseit és különböző tudományágak módszereit. Ezért döntő fontosságú a szexológiának, mint tudománynak és mint hivatásnak a fejlesztése. Nem elegendő, hogy más tudományok szakemberei ismereteiket a szexuális egészség vizsgálatára alkalmazzák. Szükség van a szexuális egészség specialistáira, akik kizárólag ezzel foglalkoznak. Különösen szükséges: Kidolgozni a szexuális nevelők és szexológusok képzésének standardjait. A szexológiának, mint tudománynak és hivatásnak a fejlesztése. A kormányokat felszólítani kiképző és továbbképző programok beindítására.
Negyedik cél: Átfogó szexuális egészségügyi szolgálatok rendszeresítése a lakosság számára
A dolgok mai állása szeirn igen sok szexuális problémát nem tudunk megelőzni. Sokak szexuális problémái gyógykezelést igényelnének. Azt sem reális elvárni, hogy a jövőben sikerül minden szexuális problémát megelőzni. Ezért az átfogó szexuális egészségügyi szolgálatok kialakítása és rendszeresítése minden társadalomban szükségszerű feladat.
1. stratégia: A szexuális egészséggel kapcsolatos kívánalmak beépítése a hivatalos egészségügyi programokba A szexuális egészség a közegészség kulcsfontosságú témája. Habár szükség van speciális célprogramok akcióira is, azonban elengedhetetlen, hogy a szexuális egészség a hivatalos egészségprogramok részét képezze. A szakértők munkacsoportja ezért a következőket aajánlja: A téma beépítése olyan közegészségügyi programokba, amelyek direkt, vagy indirekt módon a szexuális egészséget is érintik (pl. a szívbetegségek megelőzése, a dohányzás ellenes kampányok (az erekciózavarok csökkentése a nem-dohányzás révén), a rákbetegség megelőzése, vagy az egészséges életmódra nevelés programjai (összefüggés az egészség és a szexuális teljesítmény között)). Amikor az ügyfelek kapcsolatba kerülnek valamilyen közegészségügyi programmal, az egészségi állapot felmérésében a szexre vonatkozó kérdéseknek is szerepelniük kellene. Ez azáltal érhető el, hogy a felmérés kiegészítésre, vagy módosításra kerüljön a szexuális egészség kívánalmainak figyelembe vételével. Igy pl. a különböző szakorvosok, vagy családorvosok a kivizsgálások során szexuális anamnézist is mindig felvegyenek.
2. stratégia: Az átfogó szexuális egészségvédelmi szolgálatok elérhetővé tétele Ez fontos feladat. A szakértők munkacsoportja elismeri a megelőzés jelentőségét és költséghatékonyságát, de azt is tudja, hogy sokan szenvednek szexuális problémáktól, amelyek hatékony kezeléséhez egészségügyi szolgálatokra van szükség. A szexuális törekvéseket és problémákat már az első szinten, vagyis a családorvosoknál lehetne kezelni, ill. megoldani, ám ennek akadálya a szolgáltató orvos hiányzó felkészültsége. Néhány komolyabb szexuális probléma megoldása speciális képzettségű szakembert igényel. Ezért speciális szakrendelésekre és klinikákra is szükség van, amelyek bárki számára hozzáférhetőek.
Az említett szolgálatokat lehetőleg hozzáférhetővé kell tenni és fel kell készíteni az értelmileg vagy testileg fogyatékosok problémáinak megoldására.
4- stratégia: Szexuális egészségvédelmi szolgálatok más populációk számára (Legális bevándorlók, nyelvi kisebbségek, menekültek) Az említett szolgálatokat lehetőleg a nevezettek számára is hozzáférhetővé kell tenni.
Ötödik cél: A szexualitás és szexuális egészség terén folyó kutatások fejlesztése és pénzügyi támogatása, s az így nyert ismeretek terjesztése
A kutatás azért szükséges, hogy elmélyíthessük ismereteinket a nemekről, a nemiségről, a szexuális egészségről és szexuális viselkedésről, a megelőzési programok, a képzés és továbbképzés, valamint a kezelések hatékonysága érdekében.
Mind a kutatás, mind az értékelés sürgős és fontos a szexuális egészség védelméhez és erősítéséhez. A kutatás itt egy olyan terület szisztematikus vizsgálatát jelenti, amelynek hipotéziseit felül kell vizsgálni, hogy megbízhatóbb ismeretekhez jussunk. Az értékelés a kutatási eredmények ellenőrzése a szexuális egészségvédő programok hatékonyságának biztosítása céljából.
Az egészségügyi kutatások más területeihez képest a szexológiai kutatás elhanyagoltnak mondható, a finanszírozás szempontjából éppúgy, mint a tudománypolitikai elismerés, vagy a munka minősége szempontjából. Ezek a tényezők nem függetlenek egymástól. Elengedhetetlen, hogy a szexológiai kutatás színvonala a lehető legmagasabb legyen. Ennek eléréséhez a kutató szexológusok kompetenciáját fejleszteni kell.
A szexualitás és a szexuális egészség kutatása nem korlátozódhat a kifejezetten szexológus kutatókra. A rokon tudományok kutatásainak fejlesztése szélesíti az ismeretek bázisát és új felismeréseket tesz lehetővé a szexualitás komplex problematikája terén. Az ilyen kutatások fejlesztése segítheti a szexuális egészség védelmét és/vagy helyreállítását.
Döntő fontosságú a kutatás eredményeinek népszerűsítése, hogy minden érintett ismerje és hasznosítani tudja azokat. (Ez különösen fontos Latinamerikában, ahol nagy az igény a tudományos kutatások eredményeinek ismeretére.)
|
|
|
 |
