|
|
|
->Tartalom |
|
|
|
|
|
|
|
5. Egy európai alaptanterv felé Számunkra, európaiak számára azonban ez a Vázlat sem lehet más, mint kiindulópont. Amit át kell vennünk, az ennek alapeszméje és szociális szerkezete. Egy alap-tanterv, vagyis alapvető tananyag érdekében, amit minden, a szexológiával foglalkozni kívánónak el kell végezni,. A szexológia egész területét, annak minden, közreműködő tudományával be kell osztani olyan speciális szakágakra, amelyeket ismét kisebb tantervi egységekre bontunk. Az egyes szakkérdésekkel foglalkozó fejezetekben a kérdések mindegyikére egy rövid válasz, és 3—4 tudományos referencia található. Ez utóbbiak megadják a szükséges, részletesebb információt, a legújabb kutatási eredményeknek megfelelően. Egy ilyen terv puszta leírása ráébreszt az ezzel kapcsolatos nehézségekre. Hagyományosan persze a szövegkönyvek tartalmaztak ilyen kulcsokat, s valójában már jónéhány ilyen szövegkönyve van a szexológiának. A jövőben azonban a klasszikus szövegkönyvnél részben kevesebbre, részben többre lesz szükség. Kevesebbre, mert nem lesz szükség hosszas, magyarázó szövegekre, ha egyszer elolvasták az eredeti referenciákat; és többre, mert a referenciák teljes szövegét hozzáférhetővé kell tenni. És bevételük vagy kihagyásuk csak állandó korszerűsítés eredménye lehet. Ebből nyilvánvaló, hogy az európai alaptanterv egész koncepciója valamilyen elektronikus megoldást igényel. Talán kezdődhetne azzal, hogy néhány egyetemi programot és független kutatókat az Internet révén összekapcsolnak, s a témakörök egyes részeit kiosztják a résztvevők között. Ellentmondások, ellenvetések, vagy javaslatok esetén a szükséges javításokat közvetlen online összeköttetéssel lehetne megvitatni. Igy végül kidolgozható lenne egy olyan tanterv-vázlat, amiben mindenki egyetértene. Ezt a tantervet egészében vagy részleteiben magán az interneten, CD-ROM-on, vagy nyomtatott formában tennék közzé. Nem szeretném alábecsülni a szükséges interdiszciplináris dialógus felmerülő problémáit, de nem hiszem, hogy azok megoldhatatlanok. Hiszen a már piacon levő, sok szexológiai szövegkönyv az egyetértés széles területeit mutatja. Azonkívül a SIECUS (az Egyesült Államok Szexuális Nevelési Tanácsa) évekig publikált széles körben üdvözölt, annotált bibliográfiákat különböző szexológiai témákról. Továbbá már létezik az említett, komplett szexológiai Vázlat, amely kiindulópontként használható. A legnagyobb probléma a javasolt alaptanterv egyik fejezetével kapcsolatban fog felmerülni: az orvosi és nem-orvosi szexuálterápiával kapcsolatban. Mindkét területen vannak még koncepcionális és terminológiai problémák; még széltében használnak elavult és zavaros fogalmakat, és a különböző terápiás iskolák is erősen eltérő nézeteket vallanak. Ezért, ami gyakran nem több, mint játék a szavakkal, az itt valójában csaknem mindig a lényegről folytatott vita. A definiciók nagyban meghatározzák, hogy kell-e, vagy mit, hogyan és kinek kell kezdeni egy felmerülő szexuális problémával. Például, még vitatkoznak azon, hogy az emberi szexuális reagálást 3, 4 vagy több szakaszra kell-e osztani, s a felosztások és tudományos megnevezésük milyen következményekkel jár a feminizmus ügyére. Egyes szexológusok nem értenek egyet abban, hogy az „impotencia“, az „erektilis diszfunkció“ (merevedési zavar), vagy a „tumeszcencia hiánya“ a megfelelő szakkifejezés; hogy az un. férfi ejakulációs problémákat nem kellene-e orgazmusproblémáknak, vagy méginkább az orgazmus időzítésével kapcsolatos problémáknak nevezni; hogy – a nemek egyenlősége érdekében – összhangban levő, vagy éppen azonos fogalmakat kell-e használni a férfi és női szexuális diszfunkciókra; hogy valóban van-e olyasmi, mint a „vágyfázis zavara“ és kell-e azt kezelni; vagy hogy a „perverzió“ és a „parafilia“ kifejezések objektiv összefüggéseket tükröznek, vagy mindkettő egyformán ideologikus és tudománytalan. Mindez csak néhány utalás a jelenleg is folyó vitákra. Mi több, alig van olyan kifejezés a klinikai szexológiában, amit még nem kritizáltak volna a nem-orvosi szexológusok. Még hosszú időbe telik létrehozni azt a közös alapot, amely lehetővé teszi egy közös „Akadémia“ építését. Egy másik probléma az emberi szexuális viselkedés biológiai és szociológiai magyarázatának vitájában keletkezik. Napjainkban ez a régi vita a szexuális orientáció un. esszencialistái és konstrukcionistái közötti heves szópárbaj formáját ölti, Az esszencialisták a szexuális beállítottságot agyi struktúrákra, genetikai és hormonális tényezőkre vezetik vissza. A konstrukcionisták kinevetik őket, mint naívakat és tudománytalanokat, mivel az emberi szexuális orientációk széles spektruma biológiai okokkal nem magyarázható. A szexológiai alaptanterv és annak terminológiája ügyében mégis hatkony konszenzus érhető el, ha minden fél nyitott szemléletű tud lenni. Ez nem jelenti azt, hogy minden tudományos különbözőség és ellentét megoldódik, csupán azt, hogy azokat megértően és elfogadható módon lehet közölni. Valójában az alaptanterv minden szexológus számára kialakuló igénye gyorsíthatja a tisztázódás folyamatát, minden vitatkozó javára.
|
|
|
 |
