|
|
|
->Tartalom |
|
|
|
|
|
|
|
1. A kezdetek Európában
A szexológiának, mint önálló tudománynak létjogosultságát 1907-ben egy berlini dermatológus, Iwan Bloch hangoztatta először. Gondolatait nagy érdeklődéssel fogadták a berlini kollégák, különösen Magnus Hirschfeld, aki 1908-ban kiadta az első „Szexológiai folyóirat“-ot, 1913-ban egyik alapítója volt az első szexológiai Társaságnak, 1919-ben pedig létrehozta Berlinben az első Szexológiai Intézetet, s 1921-ben összehívta az első nemzetközi konferenciát a szexuális reformról. Bloch és Hirschfeld egyaránt úgy vélték, hogy a szexuális problémák hagyományos, orvosi megközelítése túl szűkös volt és azt ki kell szélesíteni. Szerintük csak a természet- és társadalomtudományi módszerek összekapcsolása felelhet meg az emberi szexuális viselkedés komplex, bio-szociális jellegének, s ezért arra törekedtek, hogy minél több tudomány szakembereivel együttműködjenek. Néhány nagyobb tudomány, így a szociológia, a közgazdaságtaan és a politológia azidőtájt még csak kialakulóban voltak. Ugyanez érvényes az olyan orvosi és biokémiai szakágakra, mint az endokrinológia és a genetika. Mindenesetre ezeket és sok más tudományágat is bovontak az emberi szexualitás kutatásának rendkívüli feladatába. E kutatómunkának volt egy nyiltan hangoztatott célja: „eszközök“ biztosítása a szexuális reformokért vívott harchoz. Hirschfeld mottója jól kifejezi a közös célt: „Per scientiam ad justitiam!“ -- a tudomány révén az igazság felé! Az első szexológiai lapok, kézikönyvek és kongresszusok mind ilyen interdiszciplinária szemléletről tanuskodtak. Hirschfeld intézete az orvosi vezetés ellenére üdvözölte és támogatta a történelmi és szociológiai vizsgálatokat. A pszichológiai tanácsadás különböző formáiról is gondoskodott az egyének és párok számára. Végezetül un. „miliő-terápiát“ ajánlott a homoszexuálisoknak, akik Hirschfeld véleménye szerint nem voltak betegek, hanem csak meg kellett tanulniuk elfogadni önmagukat. Kevesen tudják, hogy Hirschfeld magánintézete két cseh orvosnak is kiképzőhelye volt, éspedig Pecirka és Hynie professzoroknak, akik tervbe vették egy új, szexológiai intézet létrehozását a prágai egyetemen. Az előbbi korán meghalt, de az utóbbinak sikerült. A prágai intézet valójában a világ legrégibb, ma is fennálló szexológiai intézete. Bár a korai szexológiai intézeteket orvosok alapították és vezették, s bár fő céljuk a szexuális problémákkal küzdők segítése volt, a kutatásokban is részt vettek és sok munkát fektettek a szakemberek képzésébe, valamint a közvélemény tájékoztatásába. Vagyis a szexológia három fő ágát – a kutatómunkát, a szexuálterápiát és a szexuális nevelést – nagy lendülettel fejlesztették, mielőtt a nácizmus és az azt követő, második világháború véget vetett a kibontakozó szexológia első, sokat ígérő szakaszának.
|
|
|
 |
