A homoszexuális hatálytalanítása Kinsey által

Érdekes módon I2 évvel később egy tanult biológusra maradt, hogy dr. Meyernek igazat adjon, dr. HirschfeIdet pedig megcáfolja: Az amerikai AIfred C. Kinsey 1941-ben már 1600-at lefolytatott a később híressé vált interjúi közül, s egy első publikációjában a „homoszexualítás hormonális magyarázatának kritériumai"-val foglalkozott. Kinsey  ebben harminc esetet mutat be, amelyek harminc különböző árnyalatot és kombináciöt jeleznek a kizárólag heteroszexuális és kizárólag homoszexuális viselkedés között:

A zoológus Kínsey ezekből a példákböl arra következtetett, hogy „a homoszexuális" hormonális magyarázata legalábbis rendkívül nehéz, de valószínűleg lehetetlen:

„A homoszexuális minden hormonális vagy másféle magyarázatának számolnia kell azzal a ténnyel, hogy a férfiak közel  fele bizonyította: képes homoszexuális ingerekre re- agálni;  hogy képet kaptunk a  homoszexualitás és heteroszexualitás vég nélküli árnyalatairól és minden elképzelhető kombinációjáróI; hogy lehetetlen megkülönböztetni az ún. szerzett, latens és veleszületett típusokat, és hogy egy homoszexuális kapcsolatban az aktív és passzív minden fokozata elófordul.

 A homoszexuälis minden  hormonälis vagy mäs magyaräzatänak szämftäsba kell vennie, hogy homoszexuälis és heteroszexuälis aktivitások egyaränt elöfordulhatnak egy adott egyén ugyanazon életszakäban, és hogy az egyik tfpus kizärólagos aktivitäsai néhäny napon vagy héten belül kicserélödhetnek a mäsik tfpus kizärólagos aktivitäsaival, vagy mindkét tfpus kombinäciójäval.

A homoszexuälis minden magyaräzatänak el kell ismernie, hogy az ifjabb nemzedék nagy része éppügy képes hornoszexuälis, mint heteroszexuälis ingerekre reagälni, hogy jelentös szämü felnöttnek van hasonló képessége, és hogy csak fokozatos fejlödés vezet a kizär6lagosan homoszexuälis, vagy kizäröiag heteroszexuälis viselkedésmintákhoz, amelyek az idösebb felnőttekre jellemzöek.‘

Ez az elsö, különös mödon egy endokrinológiai szaklapban megjelent dolgozat provokativ megällapitäsai ellenére alig keltett közfeltűnést. Az igazi implikäciökat eleinte csak kevesen vették észre. Am amikor Kinsey és munkatärsai 1948-ban publikältäk hfres, elsö „Report“-jukat, akkor ez bombaként robbant a nyilvänossägban éppügy, mint a tudomänyban. Ez most mär 11000 interjüra hivatkozott, s a homoszexuälis viselkedésre vonatkozó rnegällapftäsait egy 7 részes skälän äbräzolta.

Kinseynek ez a mäsodik skäläja alapjäban természetesen csak leegyszerűsftett verziöja volt az elsönek. Elvfleg mär ezt az elsöt is harminc helyett csak hét szakaszra (0-tól 6-ig) oszthatta volria. S ez a megällapitäs még vilägosabbä teszi, hogy Kinsey-skäläknäl nem az (önkényesen meghatärozott) alcsoportok szäma szämft, hanem csak a folyamatos ätrnenet, amit jeleznek. Ahogyan maga Kinsey megällapftotta:

„A férfiak nem mutatnak két külön populäciót -- egy heteroszexuäiisat és egy homoszexuälisat. Nem lehet a vilägot kosokra és birkäkra felosztani. Nem minden dolog fekete vagy fehér. A taxonómia alapelve, hogy a természet ritkän mutat fel különälló kategóriákat. Csak az emberi szellem vezet be kategóriäkat és próbälja a tényeket külön rekeszekbe sorolni. Az  élő viläg minden szempontböl kontinuum. Minél inkäbb tudatäban vagyunk ennek az emberi szexuälis viselkedés vonatkozäsäban, annál könnyebben eljutunk a reaIitäsok igazi megértéséhez.“

Kinsey szämára tehät a természet tülsägosan sokrétű volt ahhoz, hogy a „homoszexuälis“ — „heteroszexuälis“ szegényes ellentmondäsäba legyen kényszerfthetö. Az ember, mint faj, egyaränt képes azonosneműektöl és másnemüektőI szärmazö ingerekre reagälni, mert mint emlösällat, magäban hordja a megfelelö, evolúciös örökséget. Ha itt egyältalän valami magyaräzatra szorult, úgy mindenekelött a viselkedés exkluzivitäsa a spektrum mindkét végén. Ami bizonyära a kulturälis befo1yások számläjära is írható. Mindenesetre a homoszexuälis viselkedés a biológia álláspontjáról nézve éppolyan „természetes", mint a heteroszexuális.

Kinsey második, hétrészes skálája később többé-kevésbé nemzetközileg ismertté vált, s azt sok tankönyvben és kézikönyvben újranyomták. Sajnos, gyakran tévesen interpretálták, mert nem vették a fáradságot, hogy Kinsey saját magyarázatait is elolvassák. Ó ugyanis kifejezetten hangsúlyozta, hogy skálája nemcsak megvalósított cselekvéseket mutat, hanem tisztán pszichikus reakciókat is, amelyek egyáltalán  nem vezettek szexuális kontaktushoz. Így például egy tényleges homoszexuális kontaktusok nélküli férjet, aki rendszeresen eleget tett „házastársi kötelezettségeinek", közben azonban főleg férfi partnerekről fantáziált, nem a 0 kategóriába helyezett, hanem a 2: ba, vagy 3: ba, aszerint, hogy milyen erősek vagy gyakoriak voltak a homoszexuális vágyai és fantáziái. Ezzel szemben egy prostituált fiatalember, akinek csak egy barátnője, de többezer homoszexuális kapcsolata volt, ugyanarra a 2. vagy 3. helyre kerülhetett, ha saját szexuális vágyai a barátnőjére irányultak, s férfi ügyfeleit „csak a pénz végett" szolgálta ki.

Tekintettel az immár statisztikailag dokumentált, rendkívüli diszkrepanciákra a vágy és a tett között, továbbá a kizárólag hetero- és homoszexuális viselkedés közötti végtelen sok variációra, s végül figyelembe véve a köztük levő számos ingadozást, sőt átfordulást, Kinsey már nem látta jogosultnak, hogy egyáltalán „a homoszexuálisról" beszéljen, ahogyan azt hét évvel korábban, ha csak ironikusan is, tette. Most levonta a logikus következtetést:

     „Világosabb gondolatokra juthatnánk ezekben az ügyekben, ha az egyéneket nem heteroszexuálisnak vagy homoszexuálisnak tartanánk, hanem bizonyos mértékű heteroszexuális tapasztalattal és valamennyi .homoszexuális tapasztalattal rendelkezőknek. Ahelyett, hogy ezeket a kifejezéseket mint főneveket, vagy akár mint mellékneveket személyekre alkalmaznánk, inkább a tényleges szexuális kapcsolatok vagy stimulusok leírására kellene használnunk, amelyekre az egyén erotikusan reagál.”'

       Ezt a szóhasználatot követve természetesen az is világossá válna, hogy egy populációban a homoszexuálisok számarányára vonatkozó kérdést alapvetően nem lehet megválaszolni. Csak azt lehet megadni, hogy egy bizonyos időpontban hány embert lehet a Kinsey-skála valamelyik rubrikájába besorolni.

Radikális javaslatával Kinsey mindenesetre kissé túlságosan megelőzte kortársait. Ok ugyanis nem tudtak letérni ilyen könnyen az időközben bejáratott terminológiai vágányokról. Az osztályozási törekvés túl mélyen begyökerezett. Így pl. Walter Bráutigam német orvos kifejezetten hivatkozott Kinsey kutatásaira, de aztán mégis visszatért a „homoszexualitás különböző formáinak" felsorolására: fejlődésbeli homoszexuális viselkedés, pszeudohomoszexuális viselkedés, gátlásból adódó homoszexualitás és hajlam-homoszexualitás? Az ilyen klinikus tipizálások sokak fejében akarva-akaratlan ismét ahhoz az elképzeléshez vezettek, hogy a többé-kevésbé kifejezett „homoszexuálisok" különböző fajtáival, keverékformáival, vagy közbülső fokozataival van dolguk. Ugyanis egyáltalán nem volt könnyű itt fejlődés, ott gátoltság, igazi, vagy ál-hajlam között különbséget tenni. Kétség esetén legalábbis arról volt szó, hogy egy szakember kinyilvánította egy bizonyos személy „igazi' homoszexualitását. A „hajlamhomoszexualitás" azonban ismét csak egy teljesen külön csoportot jelentett.

Azonban nemcsak a klinikusok látták hasznát a heteroszexuális és homoszexuális megkülönböztetésének. Nem utolsósorban éppen Kinsey hatalmas, nyilvános hatásának eredményeképpen fokozatosan kialakult egy homoszexuális szabadságmozgalom, amely szinténvilágos elhatárolódásra törekedett. E mozgalom a szociális diszkrimináció megszüntetéséért és az ellenük irányuló büntetőjog reformjáért harcolt, s követelései sokkal könnyebben megvalósíthatónak látszottak, ha általánosan elismerik a homoszexuális egyének létezését, akik aztán nagy szociálpolitikai „kisebbséggé" szervezték magukat.

<Szexológiai  dokumentumok>    <A történelmi háttér>    <A viselkedéstol a lényegig – kétszer oda és vissza>    <A homoszexualitás „feltalálása” a  19.században>    <A homoszexualitás hatálytalanítása  Kinsey  által> <Homoszexuális újjászületés a modern melegek mozgalmában>    <A kritikai szociológia újabb dekonstrukciója a homoszexualitásról>