|
  
|
Hangsúlyoznunk kell, hogy minden szexuális viselkedés biológiai alapokon nyugszik, s a szkriptezés csupán alakíthatja az öröklött potenciált.
Egyszerű hasonlattal lehet ezt mehvilágítani. A gyermekek a beszélni tudás lehetőségével születnek. Ám, hogy melyik nyelvet tanulják meg, az a társas környezettől függ. Angliában ez az angol lesz, Franciaországban a francia. Aztán: a művelt, szerető szülők gyermekei, akikhez sokat beszélnek, jobban elsajátítják a nyelvet, mint azok, akiket elhanyagolnak. Végül persze azok a gyermekek, akiknek van nyelvérzékük, jobban hasznosítják, amit hallanak, mint a kevésbé tehetségesek. Vagyis a beszélni tudás lehetősége sokféleképpen fejlődhet, de gátlódhat és frusztrálódhat is egy olyan társas környezet révén, amely nem jutalmazza a gyermek törekvését a helyes beszédre.
Ugyanez érvényes az egyén szexuális lehetőségeire. Ez is a társas környezet által sugalltak szerint fejlődik. A gyermekek a szüleiktől és hozzátartozóiktól tanulják meg, mit jelent a saját nemi szerepük, milyen viselkedés tekinthető „szexuálisnak”, mi a megengedett és mi tilos. Az idősebb gyermekek és fiatalok a felnőttek egyre szélesebb körétől és a barátaiktól tanulják meg, hogyan és mikor közeledjenek egy esetleges szexuális partnerhez, mit tehetnek vele és milyen következményekre számíthatnak. Azt is megtanulják, hogyan alakíthatnak ki egy kölcsönösen kielégítő szexuális kapcsolatot és hogyan kerüljék el a csalódást. Szexuális képességeik azonban kudarcot is szenvedhetnek és eltorzulhatnak a téves ismeretek és a negativ élmények révén. Vagyis növekedésük során az egyének megtanulják, hogyan alakítsák szexuális viselkedésüket a társas környezetük által előírt szabályoknak, szkripzeknek megfelelően. Arra törekszenek, hogy viselkedésük kielégítse saját igényeiket és ugyanakkor elfogadható legyen a környezetük számára. Ez legtöbbjüknek sikerül, de nem mindenkinek.
|
