A szexuális viselkedés fejlődése

Bevezetés

Ciklus? (Körforgás?)

A születéstől a halálig tartó emberi életet gyakran ciklusként írták le. Egyesek kifejezetten emberi „életciklusról” beszéltek, amely a gyermekkortól a növekedés, érés és hanyatlás különböző szakaszain keresztül az öregségben egy „második gyermekkorig” terjed. Ez a szemlélet azonban felületes és átgondolatlan. Az öregkornak második gyermekkorkénti értelmezése például ahhoz az előítélethez vezetett, hogy az idősebb férfiak és nők a gyermekekhez hasonlóan „aszexuálisok” és sem igényük, sem képességük nincs a szexre. Holott az egyén számára az élet nem ciklikus, hiszen ha végetér, nem kezdődik újra. Eme kellemetlen igazság miatt bizonyos vallási hiedelmek egy másféle életciklust feltételeznek; a „lelkek átköltözését”, vagyis azt a lehetőséget, hogy bárki újjá-születhet egy másik életben, mint személy vagy mint állat. Ám az ilyen hiedelmeket a tudomány szempontjából mellőznünk kell. Viszont egy faj életét, beleértve az emberi fajt (homo sapiens) is, ciklikusnak tekinthetjük. Minden új nemzedék úgy születik, él és hal meg, mint az elődei - ez a minta újra és újra ismétlődik. Ám a ciklikus szemlélet még ebben az értelemben sem nyújt túl sokat. Végül is korunkban minden nemzedék tapasztalatai nagyon különböznek az elődökétől. Sőt, egyéni szinten az élmények mindig különlegesek, s végső elemzésben összehasonlíthatatlanok. Vagyis: minden emberi élet szépsége és méltósága annak a ténynek köszönhető, hogy egyedülálló és mulandó. Az egyszer átéltet nem lehet újra átélni. Ez az élet minden mozzanatára érvényes. Ha elmúltak, sohasem térnek vissza.