Kritikai bevezetés - Régi, hallgatólagos feltételezések

1. A „természetes” emberi szexualitás mítosza

Homoszexualitás: egészséges, vagy beteg?
A „homoszexuális” szót 1869-ben K. M. Kertbeny, egy osztrák-magyar író és a „meleg jogok” védője találta ki. Szándéka az volt, hogy ez a kifejezés a saját nem kedvelésének egészséges állapotát jellemezze. Közvetlenül ez után azonban egy berlini pszichiáter, Carl Westphal ezt az állapotot „ellentétes nemi érzületnek” nevezte és betegségnek nyilvánította. A következő száz évben az egész pszichiáter szakma – Kertbeny szavát, de Westphal jellemzését elfogadva – a homoszexuálisokat elmebajtól szenvedőnek tekintette és különböző „kúrákat” írt elő nekik. Végül 1973-ban az amerikai Pszichiátriai Társaság törölte kézikönyvéből ezt a diagnózist. Ettől kezdve a korábban „beteg” homoszexuális férfiak és nők milliói újra egészségesek lettek – ez volt a legnagyobb és leggyorsabb tömeges gyógyítás az orvosi történelemben. (Ám ettől senki sem kapott orvosi Nobel-díjat.)

Két pionír:

K.M. Kertbeny (1824—1882) kitalálta a „homoszexuális” szót 1869-ben Carl Westphal (1833—1890) felfedezte a homoszexualitás betegséget 1870-ben