Kritikai bevezetés - Régi, hallgatólagos feltételezések

1. A „természetes” emberi szexualitás mítosza

A terápia, mint morális vállalkozás
Érthető, hogy a szexuálterapeuták nem merték megvallani erkölcsi poziciójukat, s amennyire lehetett, inkább olyan, objektivnek látszó kritériumok mögé rejtették, mint a szexuális egészség vagy betegség, hiszen ez megóvta őket a közvetlen bírálatoktól. Igy mindig igyekeztek a tudomány nevében beszélni, bizonyos feltételezett természeti törvények mögé bújva. M a tudományokban az emberi viselkedés ilyen vizsgálata, ez a stratégia csak korlátoltan alkalmazható. Nem véletlen, hogy ezeket a tudományokat egykor „morális tudományoknak” nevezték, ellentétben a „természettudományokkal”, amelyek az emberi szándékoktól érintetlen dolgokkal foglalkoztak. A szexológia azonban egy interdiszciplináris törekvés, amely mindig összekapcsolta a természeti és „erkölcsi” tudományokat. Továbbá a szexuálterápia a gyógyításhoz, vagy bármely más, segítő intervencióhoz hasonlóan sohasem szűkíthető le a tudományra, hanem igazolását a tudományos felismerések erkölcsi alkalmazásából vezeti le. Az erkölcsi döntések tehát minden terápiás munkának lényeges részét képezik. A legtöbb, amit remélhetünk, hogy ezek a döntések megfelelő tájékozottságon alapulnak.