Kritikai bevezetés - Régi, hallgatólagos feltételezések

Az így, vagy úgy értelkmezett „szexuálterápia” egyidős az emberiséggel. Még amikor alig értették az emberi testet és annak szexuális reagálását, a papok, sámánok, varázslók, vagy a „bölcs asszonyok” akkor is megpróbálták kezelni a különböző szexuális problémákat imával, mágikus szertartásokkal, vagy valamilyen titkos itallal.

Ahogyan az emberi anatómia és fiziológia ismeretei gyarapodtak az évszázadok során, úgy váltak egyre ügyesebbé és hatékonyabbá az ilyen kezelések. Csakhogy többnyire ezek is a régebbi korok bizonyos terméketlen és kritikátlan feltételezésein alapultak. Sőt, ilyen feltételezéseket még a mai terapeutáknál és klienseiknél is találunk.

A szexuálterápiával kapcsolatos leggyakoribb, hallgatólagos feltételezések a hit a „természetes” emberi szexualitásban és abban, hogy a terapeuta pártatlanul képviseli egyidejűleg a páciensek és az adott társadalom érdekeit.