Interszexualitás - Az interszexualitás kezelése

Socio-kulturális attitűdök - Legális hagyományok

Minden legális hagyomány vallási eredetű, mert eredetileg minden törvény „isteni törvény” volt. Ez akkor is így maradt, amikor a törvényeket kezdték írásba foglalni. Minden ősi törvényhozó – Hammurabi babiloniai uralkodótól  (i.e. 18. század)  a bibliai  Mózesig (i.e. 13. század) – törvényeinek forrásaként valamilyen isteni akaratra hivatkozott. Az egyiptomi fáraók isteni eredetüket hirdették, Kína és Japán uralkodói önmagukat a menny  fiainak nevezték, a római császárokat istenként tisztelték, de még az i.u. 7. században fellépő Mohammed próféta is isteni sugallatra hivatkozott; a mai iszlám törvények is ezt vallják. A nyugati törvényhozók csak az utóbbi évszázadokban kezdték kiküszöbölni a vallási befolyást a törvényekből, például Napoleon francia császár az ő forradalmi Büntető Törvénykönyvéből (1811).  Azóta a nyugati törvények egyre inkább világiak lettek, s különösen az emberi szexualitás terén  fokozatosan pragmatikusabbak. A modern demokráciákban a törvényt a törvényhozó személyek művének tekintik, akiket azért választottak, hogy kifejezzék választóik akaratát. E népakaratnak azonban tiszteletben kell tartania bizonyos alapvető civil jogokat. Igy például a vallási, faji és etnikai kisebbségek alapvető jogai védettek maradnak, függetlenül attól, hogy mit kíván a többség.  Az utóbbi évtizedekben az ilyen alapvető jogokban a szexuális kisebbségek is részesültek bizonyos mértékig.  Mindazonáltal az interszexualitás ügyében a törvényhozás még elégtelen. Ezért  az interszex érdekvédő csoportok további jogi reformokat igényelnek, különösen az alábbi területeken: