Abortusz

Egy jogi téma

Csaknem a 20. század végéig törvényileg tilos volt az önkéntes abortusz a legtöbb országban. De még a legszigorúbb büntető törvények is rendszerint elismerték a fogamzás tudományos szemléletét, amennyiben nem büntették az „esemény utáni tabletta” vagy az intrauterin eszközök használatát, amelyek az esetleges megtermékenyítés ellenére megakadályozzák a terhesség bekövetkezését. Sőt, maga az a tény, hogy az ilyen szereket és eszközöket általában nem abortusz-előidézőknek, hanem fogamzásgátlóknak tartják, azt jelenti, hogy a közvélemény nem fogadja el a hagyományos, vallási magyarázatot. A törvények azt a véleményt sem tükrözik, hogy az abortusz gyilkosság. Hiszen, ha ezt elfogadnák, az abortálók ugyanolyan büntetést kapnának, mint a gyilkosok: kivégzést vagy életfogytiglani börtönbüntetést. Ám a valóságban a büntetések mindig enyhébbek voltak. Sőt, az elkövetésben érintett, legfőbb személyt, a nőt, aki az abortuszt elvégeztette, gyakorlatilag sohasem büntették. Az ilyen, a törvénykezés részéről megnyilvánuló hezitálás, bizonytalankodás azt mutatja, hogy a modern, világi állam nem visel el semmilyen partikuláris valláserkölcsi álláspontot, s ehelyett inkább valamilyen kompromisszumra törekszik. Valójában az állam, amelynek a sok különböző és gyakran ellentétes nézetek híveihez alkalmazkodnia kell, s védeni is kell őket, ezt a kötelességét csak úgy tudja teljesíteni, ha törvényeit tisztán racionális megfontolásokra alapozza. Az abortusz esetében az ilyen megfontolások egyértelműen azt sugallják, hogy ezt teljesen a szakorvosi megítélés és az egyéni lelkiismeret döntheti el.