1938
Alfred C. Kinsey,  a Bloomington-i Indiana Egyetem rovarkutató biológusa  megkezdi vizsgálatait az emberi szexuális viselkedésrol.

1945-46
Elise Ottesen-Jensen svéd szexuálreformer a skandináv családtervezésért folytatott, sokévi küzdelem után eléri az  International Planned Parenthood Federation (Nemzetközi Családtervezési Szövetség  megalakulását.

1947
Alfred C. Kinsey megalapítja az Indiana Egyetemen a "Szexológiai Kutatóintézetet" (a mai  Kinsey  Intézetet).

Shin'ichi  Asayama japán kutató megkezdi a japán egyetemi hallgatók szexuális viselkedésének statisztikai felmérését.  Adatgyüjtéseit  ötévenként megismétli  30  éves keresztül, s  így több, mint 20 ezer hallgatóról  gyüjt adatokat.

Az USA-ban a penicillint  (amit 1928-ban Alexander  Fleming fedezett fel) és más  antibiotikumokat  sszéles köruen alkalmazzák a nemi úton terjedo betegségek gyógyítására.
 

1948
Alfred C. Kinsey és munkatársai, W. B. Pomeroy és C.E. Martin közzéteszik  elso nagy tanulmányukat : Sexual Behavior in the Human Male (A férfiak szexuális viselkedése). Címmel.

A.P. Pillay orvos  Bombayben kiadja a  szexológia nemzetközi folyóiratát (International Journal of Sexology),amely  az eloször  1934-ben kiadott  Marriage and  Hygiene címu, régebbi lapot is magában foglalja. Néhány évig Pillay  lapjának nem volt vetélytársa ebben a témában. Ez a lap közölte (1950-ben) egyebek közt Ernst  Gräfenberg igen  jelentos cikkét a  noi ejakulációról.

Londonban az ausztráliai származású  Norman Haire nogyógyász ekkor kezdi publikálni a szexuális nevelésrol  (The  Journal of Sex  Education)  szóló tudományos folyóiratát a  muvelt nagyközönségnek. Haire, aki régebben Hirschfeld barátja  és a  Szexuálreform Világlígájának vezetoje volt, ugyancsak alapítója és elnöke volt a  Szexuálpedagógiai Társaságnak, amely nyilvános eloadásokat rendezett
.

1949
Simone de Beauvoire közzéteszi Le deuxieme sexe (A második  nem) címu történelmi és szociokulturális tanulmányát, amely  a nok  hagyományos diszkriminációjának megszuntetését sürgeti. Ez a könyv fontos irodalmi mérföldköve az újjáéledo  feminista mozgalomnak.

1950
Ernst  Gräfenberg,  aki a nácik üldözése elol menekült Berlinbol New Yorkba, leírja a noi magömlés jelenségét és felhívja a figyelmet arra a noi  erogén zónára, amit  a parauretrális mirigyekkel összefüggésben G-pontnak  (vagy G-foltnak)  neveznek.

Frankfurtban Hans Giese megalapítja a  Deutsche Gesellschaft für  Sexualforschung-ot (Német Szexológiai Társaság).
 

1951
Clellan S. Ford és Frank  A. Beach publikálják  Patterns of Sexual Behavior (A szexuális viselkedés mintái) címu könyvüket.  A szerzok közel 200 kulturát hasonlítanak össze  a szexuális viselkedések szempontjából. A könyv tovább gyengíti a hagyományos nyugati morális abszolutizmust a szex terén.

Megjelenik az elso, hormonális fogamzásgátló sszer. Néhány évi kipróbálás után a "tabletta" az 1960-as években válik  széles körben hozzáférhetové.

Los Angelesben megalakul az elso amerikai szervezet a homoszexuálisok felszabadítására,  az  un. "Attachine  Society". Hamarosan az Egyesült Államok más részeiben is csoportjaik szervezodnek. Megszervezik a melegjogok elso, aamerikai lapját, az ONE-t.
 

1953
 Alfred C. Kinsey és munkatársai, W.B. Pomeroy, C.E. Martin és P. H. Gebhard ekkor publikálják a  Sexual Behavior in the Human Female (A no  szexuális  viselkedése)  címu  könyvüket.  Mindkét   Kinsey Report személyes interjúkon (nem kérdoíveken)  alapul, amelyeket több, mint  12000  személlyel  folytattak  az USA  különbözo részein. A kimutatott, házasság elotti  és  házasságon kívüli közösülések mértéke, a nok  szexuális  képességei  és  a homoszexuális viselkedés gyakorisága heves támadásokat váltott ki a  konzervativ vallási és politikai vezetés részérol. Az így keletkezo nyomás eredményeként Kinsey kutatásaitól megvonták a további  pénzügyi támogatást.

Harry  Benjamin orvos, Hirschfeld barátja, aki 1913-ban Berlinbol New  Yorkba költözött, bevezeti a  "transszexualizmus" fogalmát, elsoként megkülönböztetve azt a transzvesztitizmustól. 13 évvel késobb megjelenik  az elso könyv a témáról: The Transsexual  Phenomenon.

1955
 John Money amerikai klinikai pszichológus  bevezeti  a "sex" és "gender" megkülönböztetését. Ez elosegíti a férfiak és nok közti különbségek  finomabb elemzését, s egyre nagyobb jelentoségu lesz a szexológiában, sot, az un. Women's Studies-ben is.

San Franciscoban Del Martino, Phyllis  Lyon és mások  megalakítják a  Bilitis  lányai  nevu, elso leszbikus, emancipációs szervezetet. The Ladder címu lapjuk céljaik egyik legbefolyásosabb elomozdítója lesz az Egyesült Államokban.

1957
Hans Lehfeld,  New York-i  nogyógyász, aki a nácik elol menekült Berlinbol, többekkel együtt megalakítja  az amerikai Society for  the Scientific Study  of  Sexuality (SSSS) nevu  szexológiai társaságot.
 

1960
Ira  L.  Reiss amerikai szociológus  Premarital  Standards in America (Házasság elotti normák Amerikában)  címu könyvében  elveti a  biológiai "nemi ösztön"  fogalmát, s helyette  a szociális öröklést hangsúlyozza. Elore jelzi az Egyesült Államokban bekövetkezo  szexuális forradalmat is.

1963
Az amerikai  Betty  Friedan The  Feminine  Mystique  (A noi  misztikum)  címmel adja ki könyvét, amelyben egyértelmuen részletezi  a hagyományosan a nokre kényszerített  háziasszony-szerep  elleni lázadást. Három évvel késobb Friedan  másokkal együtt megalakítja a National Organisation for Women (NOW)  nevu  nomozgalmi szervezetet.
 

1964
M. S. Calderone és mások New Yorkban megalakítják a  Sexuality Information  and Education  Council of the  US  (SIECUS)  nevu  szervezetet, vagyis  az Egyesült Államok Szexuális  Felvilágosítási és Nevelési Tanácsát. A szervezet  célja a tömegek szexuális nevelése, tekintet nélkül az életkorra és a szociális háttérre.  Szakkönyvtáruk van, és kiadják a kéthavonta megjeleno  SIECUS  Report  címu  lapot.
 

1965
Megjelenik az  SSSS  lapja, a  Journal of Sex  Research.

Az A.C. Kinsey által alapított  intézet kiadja a szexuális bunözokrol szóló  Sex  Offenders:  An Analysis of Types címu könyvet, amelynek szerzoi  P. H. Gebhard, John Gagnon,  W. B. Pomeroy, C. Christenson.
 

1966
William  Masters amerikai nogyógyász és felesége, Virginia Johnson kiadják  Human Sexual Response (Emberi  szexuális reagálás)  címu  könyvüket, amelyben a szexuális  tevékenység fiziológiai folyamatait írják le. Moll és Reich után ok is a szexuális reagálás négyfázisú  modelljét javasolják:  1, izgalomba jövés, 2. Platófázis, 3. Orgazmus, 4. Ellazulás.

1967
Megalakul  az American Association  of  Sex Educators, Counselors  and Therapists (AASECT), vagyis a  szexuális nevelok, tanácsadók és terapeuták amerikai szövetsége. Az állami standardok hiányában  ez  a nonprofit szakmai szervezet  vizsgáztatja  és  hitelesíti  a szexuális  egészséggel foglalkozó szakembereket. Példáját késobb Japánban, Indiában és  Délamerikában is követik.
 

1968
Mary McIntosh angol  kutató  The Homosexual Role címu könyvében  azt állítja, hogy a homoszexualitás  nem biológiailag vagy pszichológiailag meghatározott  jellemzoje  bizonyos  egyéneknek, amely mindenkitol megkülönbözteti  oket, hanem  inkább  csak  címke, amit önmaguk, vagy  mások  ragasztottak  rájuk. Szociális  szerepnek tartja, amit néhány férfi és no játszik  akarva-akaratlanul, eltéroen  másoktól, akiknek szexuális  viselkedése  nem különbözik ettol túlságosan. Ezek a  gondolatok vezettek ahhoz a vitához,  amely az esszencialisták  (többnyire  természettudósok, akik szerint a homoszexualitás  alapveto, lényegbevágó tulajdonság) és a  konstrukcionisták között zajlott. (Utóbbiak többnyire  társadalomkutatók, akik nem hisznek  a szexuális  beállítottság öröklött voltában.)
 

1970
Masters és Johnson Human Sexual Inadequacy (Emberi szexuáliss zavarok) címu  könyvükben  ismertetik a szexuális zavarokkal és azok kezelésével kapcsolatos vizsgálataikat. Ez a könyv lesz  az  új, behaviorista szexuálterápia alapja.
 

1971
Richard  Green amerikai pszichiáter megalapítja az  International Academy  of  Sex Research nevu szexológiai kutatóközpontot, amely ma is publikálja az Archives of Sexual Behavior címu  folyóiratot.

Rolf Gindorf megalakítja a  Deutsche Gesellschaft für Sexualforschung nevu német  szexuálszociológiai társaságot.
 

1973
John Gagnon és William Simon amerikai szexuálszociológusok  kiadják  Sexual  Conduct:  The Social Sources  of  Human Sexuality  (Szexuális viselkedés: az emberi szexualitás társadalmi gyökerei)  címu  könívüket, amelyben a  szexuális viselkedést "szkriptezettnek", vagyis bizonyos szkripteket, szerepeloírásokat  követonek írják le, illetve olyannak, amely kapcsolatok során szerzett, egyéni kombinációja bizonyos (néha  ellentmondásos) szerepeloírásoknak. Ezekrol a  szociális intézmények, a család, a barátok és kortársak  gondoskodnak. Az ilyen szkriptek nyujtják a mintát, a modellt, vagy annak meghatározását, hogy egy adott helyzetben mi számít szexuálisnak és mi nem, s hogyan kell azt értelmezni és kezelni. Minthogy az egyén gyakran találkozik versengo, vagy éppen egymást kizáró szexuális szkriptekkel, ezen a téren igen gyakoriak a különféle, személyes konfliktusok. Ilyen és hasonló érvekkel a szerzok elvetik az univerzális, emberi nemi ösztön egykor népszeru fogalmát.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság törli a homoszexualitás  diagnózisát a  Diagnostic and Statistical Manual-ból (DSM). Igy egyetlen tollvonással törölte a betegség címkéjét a férfiak és nok millióiról. Ettol kezdve a homoszexuálisok újra egészségessé váltak - ez volt a legnagyobb és leggyorsabb  tömeggyógyítás  az  orvoslás  történetében.
 

1974
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)  összehívta  a szexológusok és közegészségügyi szakértok konferenciáját. . Ennek eredményeként a következo évben közzétette a Szexuális  egészség  és kezelés: az egészségügyi szakemberek képzése  címu  jelentését. A jelentés többek közt azt javasolja, hogy a szexológia legyen önálló tárgy  az egészségügyi szakemberek képzésében.

Hans Lehfeld kezdeményezésére Párizsban megszervezik az elso Szexológiai Világkongresszust. .Hasonló kongresszusok következnek Montrealban  (1976), Rómában (1978), Mexico Cityben  (1979), Jeruzsálemben (1981), Washingtonban (1983),  Újdelhiben (1985),  Heidelbergben (1987),  Caracasban (1989),  Amszterdamban (1991), Rio de Janeiroban (1993), Yokohamában (1995), éa Valenciában (1997), továbbá Hong Kongban (1999), legutóbb pedig Párizsban (2001)

Charles  Silverstein kiadja a Journal of Homosexuality elso számát. Néhány év mulva a lap kiadását John P. De Cecco pszichológus veszi át, aki a szexuális orientáció kutatásának vezeto orgánumává teszi.

Angliában megalakul  a Szexuál- és Házasságterapeuták  Társasága, amely késobb a  British Association  for Sexual and Marital  Therapy (illetve legutóbb a  B. A. for Sexual  and Relationship Therapy) nevet vette  fel.
 

1976
San Franciscoban létrejön az Institute  for Advanced  Study of Human Sexuality, egy államilag jóváhagyott magánfoiskola, amely államilag elismert diplomát és doktori címet nyújt a szexológia terén. A foiskola dékánja  Wardell B. Pomeroy, aki korábban Kinsey egyik fo munkatársa volt.

1977
Amerikában Charlotte  Wolff berlini terapeuta, aki a nácik elol menekült, közzéteszi Bisexuality: A Study címu úttöro munkáját.
 

1978
Rómában megalakul a  World Association  for Sexology (WAS) nevu világszervezet, amely átveszi a további szexológiai  világkongresszusok szervezésének  feladatát.
 

1981
Los Angelesben, San Franciscoban és New Yorkban  megjelenik egy új és halálos, fertozo betegség, az AIDS (HIV fertozés), amely hamarosan az egész világon elterjed. Minthogy a betegség nemi úton terjed, rendkívüli módon befolyásolja a szexuális viselkedést és a szexológiát.
 

1986
Washingtonban  megalakul az American  Board of Sexology (ABS). Ez a szakmai szervezet ítéli oda a diplomákat azoknak a szexológusoknak, akik megfelelnek a szigorú követelményeknek.
 

1988
Megjelenik a német Zeitschrift für Sexualforschung  elso száma.
 

1989
Genfben  megalakul az  European Federation for Sexology (EFS), vagyis az Európai  Szexológusok Szövetsége.
 

1990
Az elso  ázsiai szexológiai  konferencia alkalmából Hong Kongban megalakul az Asian Federation for  Sexology.

Washingtonban megszervezik a klinikai szexológusok amerikai akadémiáját  (American Academy  of  Clinical  Sexologists). Ez az American Board of Sexologyval együttmuködve  gondoskodik a levizsgáztatott orvosok, szexuálterapeuták és szexuális tanácsadók szakmai elismertségérol.

A  DGSS  és a Humboldt Egyetem által szervezett, III. Nemzetközi  Berlini Szexológiai Konferencia  20  országból hívta meg résztvevoit. (Az elso két, hasonló konferenciát Hirschfeld szervezte, 1921-ben és Moll 1926-ban.) Ez a találkozó egyben a DGSS, vagyis a német Szexuálszociológiai Társaság 10. Konferenciája is volt, amelyen kiosztották az újonnan létrehozott  Magnus Hirschfeld emlékérmeket a szexológiában és a szexuális reformban gyüjtött érdemeikért a következo szexológusoknak: Ernest Borneman (Ausztria) és Herman Musaph (Hollandia).

1991
Prakash  Kothari indiai orvos megszervezte Újdelhiben az elso  Nemzetközi Konferenciát az Orgazmusról.

1992
A DGSS és a Humboldt Egyetem ad otthont a berlini IV. Nemzetközi Szexológiai Konferenciának, amely egyben a DGSS 11. Nemzeti Konferenciája, ahol  Magnus Hirschfeld emlékérmet kapott John De Cecco és Aszódi Imre.

Dalin  Liu sanghaji szociológus  és munkatársai közzétették hatalmas tanulmányukat  Sexual Behavior in Modern China:  Report  of the Nation-Wide Survey of 20000 Men and Women  címmel. Az eloször kínai nyelven megjelent könyvet  a második Ázsiai Szexológiai Konferencián mutatták be. (1997-ben Amerikában is kiadták.)

Aorminában megtartották  az  Európai Szexológusok Szövetségének  elso  konferenciáját. További hasonló konferenciákra került sor többek közt  Koppenhágában  (1994), Marseilleben (1996),  Lisszabonban (1998) és máshol is.
 

1994
Az V. Nemzetközi Szexológiai Konferenciát Berlinben  ugyancsak a  DGSS és a  Humboldt Egyetem  szervezte.  Megemlékeztek Magnus Hirschfeld 1919-ben alapított Szexológiai Intézetének 75.  Évfordulójáról, s egyben megtartották a DGSS 12. Nemzeti Konferenciáját.

A berlini  Robert  Koch  Intézet megnyitotta  Szexológiai Archívumát, Berlin egyik külvárosában, s  ezáltal újjáélesztette a város  szexológiai tradicióját, különös tekintettel Hirschfelt intézetére.  Az Archívum bárki által látogatható.

Újdelhiben megtartották a  harmadik Ázsiai Szexológiai Konferenciát.
 

1995
A Robert Koch  Intézet Szexológiai Archívumának közremuködésével Berlinben bemutatták Dalin Liu (Sanghai)  A szexuális kultúra 5000 éve  Kínában  címu  szexológiai gyüjteményét.

Yokohamában  (Japán) megtartották a XII. Szexológiai Világkongresszust.
 

1996
A Robert Koch Intézet Szexológiai Archívuma a város központjába költözött.

Az Ázsiai Szexológusok Szövetsége Tajpejben megtartotta  IV. Kongresszusát.
 

1997
A  XIII. Szexológiai Világkongresszust Valenciában (Spanyolország) tartották. A kongresszus kiadta a szexuális jogok deklarációját.

Berlinben megtartották a  VI. Nemzetközi Szexológiai Konferenciát. Ugyanott a Képzomuvészeti Akadémia kiállítást rendezett  A melegek  mozgalmának  100 esztendeje címmel.
 

1998
Az Ázsiai Szexológusok Szövetsége  Szöulban (Korea)  megtartotta V. Szexológiai Konferenciáját.
 

1999
A Szexológiai Világszervezet (WAS)  Hong Kongban  rendezte meg a  XIV. Szexológiai Világkongresszust.
 

2000
Az Európai Szexológusok Szövetségének V. Kongresszusa  Berlinben.
 

2001
Dubrovnikban (Horvátország) szexuálszociológiai konferenciát rendeznek, Párizsban  pedig a XV.  Szexológiai Világkongresszust.
 

2003
Havannában (Kuba) megrendezik a  XVI. Szexológiai Világkongresszust.