A szexuális funkciózavarok kezelése - Diagnózis

Szexuális anamnézis - Interjú technika

A szexuális anamnézis felvételének fő célja:
Pontos képet kapni az egyén szexuális viselkedéséről és esetleges problémáiról.
 

A kérdéseket ezért úgy kell fogalmazni, hogy megfeleljenek a kérdezett életkorának, népi hátterének és képzettségi szintjének. Ehhez szükség leehet arra, hogy a kérdező valamilyen szlenget, utcanyelvet, vagy egy sajátos zsargont használjon. A tudományos, vagy orvosi kifejezéseket mindenképpen kerülni kell, kivéve, ha egy tudóssal, vagy szakorvossal beszélünk. A kérdések közérthetőek, pontosak és félreérthetetlenek legyenek. Tehát ne legyenek homályosak, könnyen félreérthetők, és ne sugalljanak bizonyos választ. Például:

• Bizonyos esetekben szükség lehet a családi háttér tisztázására, ám ez csak akkor sikerül, ha a kérdések pontosak. Rossz: Milyen volt a viszonya szüloeivel?” A válasz erre a kérdésre ilyen lehet: „Jó”, vagy „Tűrhető”, vagy „Átlagos”. Helyes: „Milyen viszonyban volt az anyjával?” és „Milyen viszonyban volt az apjával?” A válasz erre a két kérdésre kiderítheti, hogy az anyjával jó volt a kapcsolata, de az apjával nagyon rossz; s ez fontos lehet az eset megértése szempontjából.
• Lényeges ismerni a házastársak közösüléseinek gyakoriságát, de a kérdésnek itt is pontosnak kell lenni. Rossz: „Hetente hányszor fekszik le a feleségével?” A válasz ugyanis ez lehet: „Hetente hétszer”. Helyesen: „Hetente hányszor közösül a feleségével?” A válasz lehet: „Háromszor”. A házastársak ugyanis rendszerint minden éjjel együtt alszanak, de nem minden éjjel közösülnek.
• Fontos lehet tudni egy férfi homoszexuális kapcsolatairól, de nem sok derül ki erről, ha a kérdés sztereotip. Rossz: „Homokos Ön?” A valószínű válasz: „Nem.” Helyesen: „Volt már szexuális kapcsolata egy másik férfivel?” A válasz lehet: „Igen.” Sok férfinek lehet szexuális kapcsolata más férfivel, különböző körülmények között, bár nem tekintik magukat homoszexuálisnak, vagy melegnek.