A  szexualitás túl sokáig nem foglalhatta el méltó helyét az emberi tevékenységek  sorában. A testi erotikát vagy misztifikálták és tabukkal vették körül, vagy erősen eltúlozták azt a képességét, amellyel hozzájárulhatott az élet teljességéhez. Az emberi szexualitás egyre kielégítőbbé vált, ahogyan maga az élet is tartalmasabb lett. Itt az ideje, hogy kiemeljük a szexualitás minőségét, hangsúlyozva hozzájárulását egy értelmes élethez.

A történelemben először fordul elő, hogy nem kell félnünk egy nem-kívánt terhességtől, vagy a nemi úton terjedő betegségektől, hiszen megvan a megfelelő ellenszerük. A  szexuális megnyilvánulások korlátozása a monogám házasságra talán érthető volt mindaddig, amíg inkább  csak a gyermeknemzés jöhetett szóba – s amíg a nők alávetették magukat a férfiaknak.  Bár a házasságot értékes emberi kapcsolatnak tartjuk, véleményünk szerint másféle szexuális kapcsolatok is fontosak. Mindenesetre az embereknek joguk kell legyen szexuális vágyaik kielégítéséhez és olyan kapcsolatok létesítéséhez, amelyek nem ártanak másoknak, vagy nem sértik szexuális jogaikat. A szabadság ilyen új felfogását azonban össze kell kapcsolni az erkölcsi felelősségérzettel.

Szerencsére  napjainkban világszerte átértékelik a szexualitás  szerepét az emberek életében. Hitünk szerint a szexualitás humanizálása már eléggé megtörtént ahhoz, hogy indokolt legyen  annak kinyilvánítása:  milyen jogai és kötelességei vannak az egyénnek a társadalommal szemben, és a társadalomnak az egyénnel szemben. Ennek megfelelően a következőket ajánljuk megfontolásra:

1. Az emberi szexualitás határait ki kell tágítani. A szexualitást számos kultúra a nemzésre próbálja szűkíteni. A nemiség minden egyéb értelmét mellékesnek tekintették, ferde szemmel nézték vagy helytelenítették. Ám a népességnövekedés korlátozásának szükségessége, a hatékony fogamzásgátlók használatának elterjedése és a reproduktiv technológia fejlődése csökkentette a szex gyermeknemző szerepét. A rugalmasan reagáló szexualitás ma az intimitás kifejezője mind a nők, mind a férfiak számára, az élvezet és gazdagodás forrása, ráadásul a feszültségek levezetésének egyik módja, akkor is, ha a nemzés valószinűtlen.

A szexualitásnak más élményekkel való integrációja azonban csak akkor valósul meg, ha az egyén alapjában kiegyensúlyozottan él. Ha ez megtörténik, a szexualitás elfoglalhatja helyét más természetes funkciók között.

2. A nemek közötti egyenlőség kialakítása lényeges vonása az értelmes moralitásnak. A nők elleni mindanfajta jogi, foglalkozásbeli, gazdasági és politikai diszkriminációt és a szexizmus minden maradványát meg kell szűntetni. Amíg a nők nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel, addig a férfiak szexuálisan kizsákmányolhatják őket. A férfiaknak tehát el kell ismerniük a nők jogát saját testük felett, s hogy meghatározhatják saját szexuális megnyilvánulásaik jellegét. Minden egyénnek – akár nő, akár férfi – egyenlő személyi jogai vannak.

3. A repressziv tabukat fel kell váltsa a szexualitás kiegyensúlyozottabb és tárgyilagosabb szemlélete, amely az emberi igények okos tudomásulvételén alapul. Az ősi tabuk sokféleképpen korlátozzák gondolkozásunkat. Az egyének, különösen a nők olyan korlátozások foglyai voltak, amelyek előírták, hogy mikor, hol, kivel és a test mely részeinek bevonásával elégíthették ki szexuális vágyaikat. Amint ezeket a tabukat egy objektiv átértékelés eltörölte, számos szexuális megnyilvánulást másképpen láthatunk. Sok minden, ami ma elfogadhatatlannak látszik, bizonyos feltételek esetén nyilvánvalóan elfogadható lesz. Egyesek máris elfogadhatónak tartják a partnerük hozzájárulásával létrejött, extramaritális szexuális kapcsolatokat. A világ egyes részein már elfogadott, házasság előtti szexuális kapcsolatok általánosan elfogadottá válnak. Ez minden valószínűség szerint a homoszexuális és biszexuális kapcsolatokra is érvényes lesz. A mélyebb intimitás érzésének kifejezését célzó nemi kapcsolatok sokkal inkább átléphetik majd az életkor, a fajta vagy a nemek szabta korlátokat, mint a pusztán testi élvezetet vagy a nemzést szolgáló kapcsolatok.

A tabuk lehetetlenné tették bizonyos kérdések megfelelő vizsgálatát, különösen a női szexualitás vonatkozásában. Ilyen például az abortusz. A főtusz tönkretételére koncentrálva sokan mellőztek más, fontos tényezőket, például a gyermekek és felnőttek átfogó szexuális nevelési programjának nyilt megvitatását. Hosszú harc folyt akörül is, hogy megfelelő tájékoztatásról kell gondoskodni a hozzáférhető fogamzásgátló módszereket alkalmazni kívánók számára. Ugyanígy a tabuk miatt érzik sokan, hogy a nemiszervek látványa illetlenség, vagy hogy a nemi aktus bármely verbális vagy vizuális ábrázolása pornográf jellegű; ez aláaknázza az objektivitást és a cenzúra igényéhez vezet. Ugyanígy a szex misztifikálása is lehetetlenné teszi a nyilt vitát, mert így a szexet nem lehet természetes élményként kezelni.

4. Mindenkinek joga és kötelessége, hogy tájékozódjon az emberi szexualitás különböző polgári és közösségi vonatkozásairól. Megerősítjük és támogatjuk az ENSz Egészségügyi Világszervezete bizottságának nyilatkozatát az emberi szexualitásról: „Mindenkinek joga, hogy szexuális felvilágosítást kapjon, s a szexualitást mint örömszerző és gyermeknemző lehetőséget fogadja el.”

A szexualitással kapcsolatos teljes tájékozottság igénye a magánéletben nyilvánvaló, ám ritkán terjed ki a társas életre is. A közélet számos problémájához szorosan kapcsolódnak szexuális attitűdök, ám a tabuk itt is akadályozzák ezek nyilt megvitatását. A túl gyors népességnövekedést csak akkor lehet kezelni, ha elismerik a szexuális viselkedéssel és fogamzásgátlással kapcsolatos egyéni attitűdöket. Nyilvánvaló, hogy ez a nők szociális helyzetét is érinti. Az elítélt bűnözők rehabilitációja szempontjából is fontos lehet a jelentős külső kapcsolatok megalapozása. Embertelen és károsító hatású számukra a szexuális kapcsolatok lehetetlenné tétele. Ez a probléma minden intézetben élő egyént érint, például az öregek otthonaiban élőket is. Másik probléma a testileg vagy értelmileg fogyatékosok szexuális felvilágosításának és kielégülési jogának biztosítása. A szexuális igények kommercializálódása alapos vizsgálatra szorul. Vizsgálni kell az olyan gyermeknevelési szokásokat is, amelyek szexuális funkciózavarokat eredményezhetnek, például a szexuális visszaéléseket és az érzelmi elhanyagolást. A szexuális attitűdöket és életstílusokat állandóan egyeztetni kell a tecnikai és orvosi újításokkal és a változó kulturális mintákkal.

5. A leendő szülők joga és kötelessége, hogy megtervezzék gyermekeik számát és születésük idejét, figyelembe véve saját vágyaik mellett a társadalmi igényeket is. Ha a családméret szabályozandó, a nem kívánt gyermekek születése pedig megelőzendő, akkor a házas és nem házas pároknak a születésszabályozási ismereteket és módszereket hozzáférhetővé kell tenni. Ezt folyamatosan újra kell értékelni a világ népesedési helyzetétől függően. A születésszabályozás joga az önkéntes sterilizáció és művi abortusz jogát is jelenti. Hangsúlyozzuk, hogy a születésszabályozás egyenlő mértékben felelőssége a férfinek és a nőnek. A férfi fogamzásgátlás további kutatásokat igényel. Mindenesetre a fogamzásgátlásért nemcsak a nő felelős.

6. A nemi erkölcs alapja a mások iránti tisztelet és megbecsülés lehet, s ezt nem lehet törvényekbe foglalni. A törvények megvédhetik a fiatalt a kihasználástól, s bármely korú egyént a visszaélésektől. Ezen túlmenően azonban a szexuális viselkedési formákat nem kell törvényekkel szabályozni. Az érett egyének szabadon választhatják partnereiket és a nekik megfelelő szexuális viselkedéseket. A szexuális viselkedések bizonyos formái korlátozóak és károsak – például a prostitúció, a szadomazochizmus vagy a fetisizmus. Az ilyen viselkedési minták megváltoztatása azonban nem a törvényes tilalomtól, hanem csak a neveléstől és tanácsadástól várható. Egyetlen célunk az egyének kiegyensúlyozott és önmegvalósító életének segítése. A szexuális viselkedés szociálisan elfogadhatatlan formáit önkéntesen gyakorlók büntetése vagy száműzése csak súlyosbítja a problémát. A nemi erkölcs nem különleges szabályrendszer, hanem elválaszthatatlan az általános erkölcstől. A szexuális értékeket és viselkedéseket más emberi értékekhez és viselkedésekhez hasonlóan aszerint kell értékelni, hogy frusztrálják, vagy elősegítik az emberi életet.

7. A testi élvezet éppoly fontos, mint az erkölcsi érték. A hagyományos vallási szemlélet gyakran elítélte a testi örömöket, mint „bűnöseket” és „züllötteket”. Ezek embertelen attitűdök, mert rombolják az emberi kapcsolatokat. A viselkedéstudományok eredményei demonstrálják, hogy a testi örömök megtagadása, különösen az alakuló fejlődés periódusaiban, gyakran eredményez családbomlást, visszaélést a gyermekekkel, a fiatalok szökését, bűnözést, erőszakot, alkoholizmust és az antihumánus viselkedés egyéb formáit. Megerősítjük, hogy az értelmes és tartalmas emberi kapcsolatok keretében fontos a testi gyönyör, egyrészt erkölcsi értékként, másrészt, mert elősegíti az egészséges társas kapcsolatokat.

8. Az egyének egész életük során képesek pozitiven reagálni a szexuális ingerekre, ezt el kell ismerni és el kell fogadni. A gyermeki szexualitás nemi tudatosság és kísérletezés révén fejeződik ki. Ez önmaga érintését, teste különböző részeinek, így a nemiszerveknek a sínogatását jelenti. Az ilyen tanulási élmények segítik saját testének megértését és a szexualitás integrációját személyiségébe. A maszturbáció sok fiatal és idősebb számára megszokott módja a kielégülésnek, s ez teljesen elfogadható. Ahogyan a repressziv attitűdök megakadályozták a gyermeki szexualitás elfogadását, ugyanúgy akadályozták a középkorúak és idősek szexualitásának értékelését. El kell ismernünk azt a tényt, hogy idősebb embereknek is vannak szexuális igényeik. Az érintés öröme, az érzelmek kölcsönös kifejezése és az intim testi reagálás élvezete mindenkinek élete végéig tartó joga.

9. Az emberi és humanista értékek iránti elkötelezettség egyetlen szexuális kapcsolatból sem hiányozhat. Szexuális viselkedésével senki sem sérthet, vagy hozhat hátrányos helyzetbe másokat. Ez az alapelv mindenfajta szexuális kapcsolatra érvényes, a rövid és alkalmi élményekre éppúgy, mint a mélyebb vagy tartósabb kapcsolatokra. Minden szexuális kapcsolatban alapvető a szabadon kinyilvánított egyetértés – még a házasságban is, ahol az egyetértés gyakran hiányzik, vagy eleve adottnak számít.

Zavaró kérdések támadnak a fenti elvek nyomán. A találkozásban közvetlenül érdekeltek teljesen eltérő módon vélekedhetnek a szexuális viselkedésről. Ez szükségessé teheti a nyilt és becsületes kommunikációt a pillanatnyi és jövőt illető elvárásokról. A döntések ilyenkor a megítéléstől és előrelátástól függnek, s eredményük csak lassan derül ki.

A kapcsolatok nem légüres térben keletkeznek. A szexuális kapcsolatban közvetlenül érdekelt személyeken kívül más, fontos személyek is vannak. E más személyek érdekei rendszerint bonyolultak és eltérőek; a dolgok semmilyen alakulása nem elégíthet ki mindenkit. Egyesek szeretnék, hogy semmilyen szexuális kapcsolatra ne kerüljön sor, s felháborodnak, ha az mégis megtörténik; mások többnyire elfogadják. Ezért ajánlatos empátiát érezni mások iránt. Megkérdezhetjük önmagunktól: „Milyen szexuális viselkedést várnék másoktól önmagam és/vagy szeretteim irányában?” „Legalább annyira törődöm-e a partnerem és más érdekeltek boldogságával és jóllétével, mint a magaméval?”

De van egy általánosabb megfontolás is: ti., hogy mindenki résztvesz egy olyan szociális atmoszféra megteremtésében, amelyben a felelős szexuális viselkedést elfogadják.

Konklúzió

E nyilatkozat pontjainak megvalósítása az egyének bizonyos tulajdonságaitól függ. Szükséges hozzá az egyéni autonómia és a nemi működés konrolljának képessége, valamint az, hogy elégedett legyen, s tudja elfogadni és élvezni a testi örömöket. De az is, hogy tartsa tiszteletben mások jogait ugyanezekre az örömökre. A vele szemben igényeket támasztó társadalomnak pedig figyelembe kell vennie az egyéni szükségleteket és a személyes szabadságot. A szerelem és a bűntudat nélküli szexualitás csak ilyen feltételek mellett lehetséges.

Történelmünk jelen helyzetében mi, emberek csodálatos útra készülünk. Most először valósíthatjuk meg egész testünk birtoklását. Testünket mindeddig korlátok közé szorította az egyház, vagy az állam, s ezek szabályozták, hogyan viselkedhetünk szexuálisan. Nem engedték meg, hogy teljesen átéljük a gyönyört, a test örömeit és kibontakoztassuk érzéki képességeinket.

Szexuális élvezőképességünk megvalósítása érdekében el kell fogadnunk azt a tételt, hogy bár az élvezet erkölcsi érték – de csak akkor, ha kölcsönösen és felelősségtudattal éljük át.

A kreativ és kölcsönös szexuális attitűd az egyén és a társadaalom számára egyaránt nagy jelentőségű lehet. Egyéni hasznát tapasztalhatjuk a társkapcsolatból adódó lelki fejlődésben és önmegvalósításban. Viselkedésünk azt fejezheti ki a partner számára: „Gazdagabb lettem ettől az élménytől, s attól, hogy ugyanezt nálad is elősegíthettem.”

Az élmény szociális jelentősége abból adódik, hogy a partner is átéli ugyanazt a bűntudatmentes, kölcsönös örömöt. A testi és lelki jóllét kellemes érzései, az önmegvalósítás tudata, amit a szabadon kifejeződő szexuális élmények révén átélhetünk, kisugározhat az egész társadalomra. Lehetetlen, hogy az értelmes érzéki és extatikus szexuális életet élő egyén közömbös és hanyag legyen másokkal.

Meggyőződésünk, hogy szexuális lényünk felszabadítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teljes emberi kapacitásunk kibontakozhasson. De ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy fejlesztenünk kell mások iránti felelősségtudatunkat is.