Terhesség

A terhes nő: a terhesség jelei

Terhesség-teszt
Ilyet valamilyen formában már az ókorban és a középkorban is ismertek. Ezeket általában az érintett nő vizeletének vizsgálatára alapozták. Más kérdés, hogy mit értek ezek a tesztek. Egy ősi, egyiptomi módszer a vizeletet magvakra öntötte, hogy kiderüljön: nőnek-e tőle, vagy nem (mert ha nem, akkor nincs terhesség). Úgy tűnik, ez bizonyos mértékig bevált. Ám a terhesség megállapításának az a középkori módszere, amely a vizelet színéből, vagy borral keveréséből próbált következtetni, teljesen megbízhatatlannak bizonyult.
Mindazonáltal ma tudjuk, hogy az ókori és középkori tesztelők valahogy jó nyomon haladtak. A terhes nő vizelete valóban tartalmaz egy olyan anyagot, ami nem található más nők vizeletében. Ez a „humán chorionicus gonadotropin” (HCG), amelyet a placenta termel a terhesség során és a modern terhességtesztek pontosan ki tudják mutatni.
Ezt a hormont és annak szerepét orvostudományi kutatók fedezték fel a 20. században és így vált lehetővé az első tudományos terhesség-teszt. Végül, 1976-ban az Egyesült Államokban kidolgozták az első, otthon alkalmazható terhesség-tesztet. Ez gyorsan és széleskörűen hozzáférhetővé vált, s anőket képessé tette saját vizeletük tesztelésére magánéletük védettségében. Azóta a tesztet tovább finomították, s van már egy digitális otthoni teszt is, amely a „terhes” vagy „nem terhes” eredményt képernyőjére írja.